Életrajz
Bortnyik Sándor 1893-ban született Marosvásárhelyen. Már fiatalon reklámgrafikával foglalkozott, 1910-ben készítette első plakátját a Reményi-bazárnak, melynek sikere révén a Savoly illatszergyártó cég meghívta őt, hogy Budapesten dolgozzon. Hogy művészeti oktatásban részesüljön, 1913-ban beiratkozott a Rippl–Rónai József, Kernstok Károly, Vaszary János által vezetett szabadiskolába. Itt ismerkedett meg Mattis Teutsch Jánossal, aki 1916-ban bemutatta Kassák Lajosnak, és itt találkozott 1918-ban Derkovits Gyulával is.
1918-tól a Kassák-kör tagja lett, részt vett a Ma kollektív kiállításán. Később a folyóirat rendszeresen közölte grafikáit, és még az 1920-as Tanácsköztársaság bukása utáni bécsi emigrációja után is a Ma munkatársa maradt. Bécsben főként könyvcímlapokat tervezett és 1921-ben megjelentette első Albumát absztrakt sablonnyomatokkal. 1922-ben szakított Kassákkal, Weimarba költözött, ekkoriban került kapcsolatba a Bauhaus elveivel.
Hazatérte után 1925–1926-ban alapító tagja, írója és díszlettervezője lett a Zöld Szamár avantgárd színháznak. 1927-ben az Új Föld című folyóirat szerkesztője és grafikai tervezője lett. 1928–1938-ban Műhely néven grafikai magániskolát nyitott, ahol a Bauhaus elvei szerint tanított. Tanítványai között szerepelt többek között Victor Vasarely is. 1933-ban saját folyóiratot adott ki Plakát címmel és számos címlapot készített a Dante könyvkiadónak. 1947-től tanított az Iparművészeti Főiskolán, és ez évtől a Szabad Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1949-1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt.
Bortnyik sikeresen ötvözte a futurizmus eszközeit az expresszionizmus és a kubizmus elemeivel. Linóleum és fametszeteiben kubisztikus elemet alkalmazott, melyek főként a fekete-fehér foltkontrasztokra épültek. Szélpál Árpád, Barta Sándor és Újvári Erzsi verseihez készített illusztrációi groteszk formavilága és erős érzelmi töltése a német expresszionista grafikával hozhatóak kapcsolatba. Lenin, Liebknecht és Kassákról készített metszetportréjaiban, egyesítette az aktivista emberideált és az egyénített portrét. Színdinamikái erős kompozíciókhoz vezettek, az 1918–1919 közt készült művei főleg geometrikus formákra épültek. Bortnyik autonóm művészi alkotásaiban kételyeit szarkazmusba burkoló, termékeny, sikeres reklámgrafikusként kamatoztatta a funkcionalista grafikai tervezés módszereit. Az 1930-as években könnyedebb, dekoratív stílusú, a polgári életet megörökítő zsánerképeket festett. Később is naturalista témájú, a városi és falusi emberek életét bemutató képekkel is kísérletezgetett, melyet utat 1945 után is folytatta. Bortnyik élete végéig elkötelezett híve maradt a kommunista művészetpolitikának.
