Szobrok & textilmunkák és iparművészet
(1800 - 1980)
Aláírás
Jelezve jobbra fent: BORTNYIK Bo
Bortnyik Sándor a reklámgrafikának köszönheti művészi elindulását. Még 18 éves sem volt, amikor 1910-ben megkapta első plakát-megbízását a Reményi-bazártól. A Savoly illatszergyártócég ezután Budapestre hívta, hogy nekik dolgozzon. Bortnyik 1913 és 1915 között megszakításokkal Kernstok-Vaszary-Rippl-Rónai-féle szabadiskolában tanult, ahol leginkább a Nyolcak mestere hatott rá. 1917-ben megismerkedett Kassák Lajossal és került a MA folyóirat körébe. Szerepelt a Ma kiállításain, a folyóirat munkáit rendszeresen közölte. A Tanácsköztársaság bukása után követte Kassákot Bécsbe. 1921-ben jelent meg Albuma, amelyet Kassák a par excellence “képarchitektúrának” tekintett és a magyar konstruktivizmus programadó alkotásaiként méltatott. Bortnyik 1922-ben Weimarba költözött, hogy kapcsolatba kerüljön a Bauhausszal, 1922-ben és 1923-ben Berlinben Herwarth Walden Sturm Galériájában mutatta be műveit. 1924-ben Kassán szerepelt, majd a következő évben visszaköltözött Magyarországra. 1925-ben a budapesti Mentor könyvesboltban volt kiállítása. 1925-1926-ban a Zöld Szamár abszurd színház egyik megalapítója. Bortnyik 1928-ban alapította Műhely névre elkeresztelt grafikai magániskoláját, ahol a Bauhaus elvei szerint tanított. A Rekláméletben és a Magyar Grafikában írásban népszerűsítette tervezői elveit. 1933-ban saját folyóiratot adott ki Plakát címmel.
Első budapesti korszakában Bortnyik művei (tematikájukban és szellemiségükben) a Nyolcak törekvéseit tükrözik. Röviddel később a magyar aktivisták egyik legtehetségesebb tagjaként, egyéni módon ötvözte a kubizmus, a futurizmus és az expresszionizmus stílusjegyeit. Linóleum- és fametszeteiben a látvány kubisztikus felbontásának legegyszerűbb eszközeivel élt, a fekete-fehér foltkontraszttal, koncentrikus kompozícióval ért el kis méretben is dinamikus hatást. Ebből a korszakból csak néhány olajképe ismert vagy maradt fenn, de azok annál fontosabbak. Bortnyik képességét az emblematikus tömörítésre olajfestményei és aktivista plakátjai mutatják, amelyekben az avantgárd izmusokat szintetizálva az európai baloldal fontos motívumait emeli szimbólumokká (pl. mozdony, vörös szín, gyár, munkás, ötágú csillag, zászló stb.). A bécsi emigrációban Bortnyik MA-albuma ihlette Kassákot a képarchitektúra programjának kidolgozására. Ekkor Bortnyik geometrikus formák és színekek kapcsolatát elemző műveket alkotott, majd a Bauhaus vonzáskörében mind jobban közeledett a konstruktivizmushoz és a funkcionalizmushoz. Második budapesti periódusában (1925-től kb. az 1930-as évek elejéig) festményein a modern társadalom és a modern világ ambivalens viszonyát fejezte ki szatirikus hangnemben. Kiválóan tudta a funkcionalista grafika és az izmusok módszereit kamatoztatni innentől fogva reklámgrafikáiban. A harmincas években festészetében és tervezőtevékenységében az art deco könnyedebb, síkszerű, dekoratív formavilága kap hangsúlyosabb szerepet.
A "magyar Bauhaus"-nak is nevezett Budapesti Műhely (1928-1938) beindítása idejére Bortnyik kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Az elképzelés szerint a magániskola a Bauhaus-modellt követte volna, a "festészet, plasztika, építészet, színházművészet, alkalmazott grafika oktatását egységes szellemben" (Bakos, 129.), de ehhez sajnos sem a financiális, sem az emberi feltételek sem voltak adottak. Ennek ellenére a progresszivitás és korszerűség szelleme határozta meg az iskola fő profilját, a reklám- és plakátgrafikát. A Nagymező utcai lakásban a tanítást legfőképpen Bortnyik végezte, számos nagyszerű grafikus került ki a kezei alól (pl. Victor Vasarely, Spinner Klára, Macskássy Gyula, Ata Kandó). Bortnyik érdeme, hogy a modern formanyelv megjelent a mindennapi vizuális kultúránkban, remek kompozicionális megoldásai, a dekorativitás iránti nagyszerű érzéke, s kitűnően olvasható betűi szinte felmérhetetlen hatást gyakorolnak az egész további fejlődésre.. 1928—1931 között készült több Modiano-plakátjával a bauhausos betű- és formaalkotás plakátbeli alkalmazásának elterjesztője, amelyek ami igen gyorsan hatott mindenfajta reklámgrafikában, sőt, a tipográfiában is. Különösen fontosnak bizonyult — funkcionálisan is — a kép, a szöveg, a szín minél nagyobb tömörsége.
Bortnyiknál művészet és alkalmazott grafika nem választható el egymástól. A Schmoll pasta zománc reklámtábláján Bortnyik a viszonylag hosszú szöveget kitűnő komponáló készséggel képes elrendezni, miközben az üzenetet a vizuális nyelv eszközeit felhasználva is át tudja adni. A márkanevet kétszeresen is kiemeli, először a régi védjegy felhasználásával, amely képileg is utal arra, hogy a Schmoll-pasztát régen, 1888 óta használják. Valamint megjeleníti vörösen, kinagyítva, modern betűtípussal. A betű a kompozíciónak épp oly lényeges és megváltoztathatatlan része, mint a plakát bármely más eleme. Kevés színt használ, vörös, sárga, kék és fekete-fehér, amelyek jellemzően a konstruktivista absztrakt festmények színskálája. Bortnyik rendhagyóbb módon itt a mozgást és átmenetet is alkalmazza a nagy, homogén színfoltok mellett, amely talán arra utalhat, hogy Schmoll-reklámokhoz animációs-szkeccseket is csináltak, amit a korban a mozikban vetítettek le.