Festőnő (around 1932)

Réti Istvánnál tanult a főiskolán, nála ismerte meg a nagybányai hagyományt, erre utal a táj, a fény, a természetes vizek szeretete festészetében. Gyöngyházragyogású tájképein a bastien-lepage-i példa köszön vissza. 1924-ben megkapja a római ösztöndíjat. Első gyűjteményes kiállítása 1928-ban Berlinben volt. 1929-től néhány évet a Szolnoki Művésztelepen töltött. Ez a másik iskola Nagybánya mellett, mely döntően meghatározta a modern, sajátosan magyar festészet kialakulását és Förstner Dénes stílusát is. 1932. és 1934. az Ernst-múzeumban volt kollektív kiállítása. 1938-ban a Tamás Galériában, 1942-ben a Fészek művészklubban, 1944-ben a Műbarátban volt egyéni tárlata. 1945-ben koncentrációs táborban halt meg.  

Förstner Dénes művészetére eleinte Uitz Béla korai grafikája, később Szőnyi István hatottak. Műveinek egy nagyobb részét családja Kanadába vitte, amelyek reprodukcióiból és néhány eredeti festményéből 1983-ban kiállítást rendeztek Zebegényben. Itt volt látható a Festőnő is, amely korábban szerepelt már Förstner két kollektív tárlatán Pirosblúzos nő címmel 1932-ben. A Művészet folyóirat az alábbit írja a képről:  "egy műterembelsőben festegető, piros ruhás, fiatal nőt ábrázol. Rajztáblájának arany színe adja figurája hátterét, szinte a bizánci ikonok ünnepélyességét kölcsönözve a szegényes környezetnek." Förstner korai képén szembetűnő a formák plaszticitása, amelyet a féltónusok elhagyásával erősít. A háttér puritánsága és semlegessége, a vászon üressége mind azért van, hogy a vörös és kék komplementereket hagyják érvényesülni.