Tengerparti város (Around 1936)

Fáy Dezső 1907-ben járt először Olaszországban, ahol öt hónapot töltött el, és Veronában együtt lakott Gulácsy Lajossal. Ugyan nehéz idők voltak ezek, amelyek szinte teljes névtelenségben teltek, mégis Fáy szívesen gondolt vissza rájuk: "Szenzációs figurái voltunk abban az időben a Caffe Costa-nak, ahol a kis márványasztal mellett sokszor hajnalig dolgoztunk. Valósággal Wells időgépére ülve visszautaztunk a cinquecentóba. Én gazdag marchese voltam, Gulácsy pedig egy országából elűzött principe, akik történetesen a művészettel vigasztalódnak" - mesélte egyik interjújában.

Fáy ezután rendszeresen visszatért Itáliába. Kései festményei a realista jegyek, illetve a novecento klasszicizáló reneszánsz felfogásának felerősödését mutatják. Általában geometrikus formákká egyszerűsített tájelemekből építkezik. A figurák a grafikáinál látható ellesett pillanatokról, élesszemű karakterábrázolásokról tanúskodnak, de összevetve mondjuk Vaszary János korabeli itáliai tengerpartokat, parkokat ábrázoló képeivel, Fáy inkább archaizál, és nem a modern világ krónikása. "Csöndes emóciók a festményekben, melyek sokszor olyanok, mint egy quattrocento-emlék, melyet magunkkal hoztunk egy olasz galleria álmodó levegőjéből" - írja Elek Artúr 1930-ban a Magyar Művészet című folyóiratban.