Háború előtti figurális művészet
(1922 - 1950)
Aláírás
Jelezve balra lent: Bíró
Bíró Mihály 1904–1908 között az Iparművészeti Iskolában Simay Imre növendékeként szobrásznak tanult, majd 1909-ben ösztöndíjjal Angliába utazott, hogy C. R. Ahsbee campedeni műhelyében képezze magát. Angliai tartózkodása alatt megnyerte a The Studio című szaklap plakátpályázatát, ami az alkalmazott grafika felé terelte érdeklődését. Egyéni kiállítása 1913-ban a Művész Házban, 1917-ben az Ernst Múzeumban volt. 1910–1919 között mintegy harminc politikai és közel száz kereskedelmi és kulturális plakátot készített a szecesszió harsány szellemében, közülük nem egy a modern magyar plakátművészet ősképének számít. Jelképi erővel ható, nemzetközileg is elismert politikai plakátjai (Köztársaságot!, Vörös Parlamentet!, 1919. május 1.) az őszirózsás forradalom, ill. a Tanácsköztársaság hónapjaiban születtek, amikor kormánybiztos és az ünnepek látványtervezője volt.
A bukás után emigrálni kényszerült, Bécsben, Berlinben, Prágában, majd Párizsban élt, újságrajzolóként, könyvtervezőként, s kereskedelmi plakátok szállítójaként. Ekkori termésén a korábbi, vehemens kifejezést tárgyilagosabb, elbeszélő tónus, részletezőbb és dekoratívabb rajzstílus váltotta fel (Modiano, Abadie stb.). Betegen, a szociáldemokrata párt segítségével tért haza 1947-ben. Emlékkiállítását 1967-ben a Magyar Nemzeti Galéria, 1978-ban és 1986-ban a Munkásmozgalmi Múzeum rendezte meg. Ez utóbbit Bécsben is bemutatták. Bírót indulatos természete, amelyhez kiváló rajztudás, ötletesség és lényeglátás társult, szinte predesztinálta a plakát műfajára, hallatlan természetességgel aknázta ki a nagyvárosi kultúra, az ipari civilizáció, a politikai mozgalmak, valamint az új művészetek – így a film – teremtette közlési és formaképzési lehetőségeket.
Bírónak a tizes években készült festményein és rajzain látható arató és szántó parasztok alakjában későbbi munkás ábrázolásainak figuráira ismerünk. A Bukolikus jeleneten nem más, mint a híres politikai plakátjairól ismert "vörös kalapácsos ember" látható a megszokottól eltérő környezetben és megfogalmazásban. Az eredeti modell Fischer Tibor világbajnok birkózó volt, akivel Bíró 1910-ben, egy verseny után ismerkedett meg. Amikor az eredetileg szobrásznak induló művész a hatalmas testalkatú, kidolgozott izmú, remek felépítésű birkózót megismerte, felkérte, álljon modellt akt-tanulmányaihoz. Ezt követően Fischer Tibor rendszeresen feljárt a művész Visegrádi utca 9. alatti műtermébe, ahol Biró Mihálykülönböző testhelyzetekben készített róla vázlatokat, tanulmányokat. A hosszú végtagú, széles vállú, jellegzetes koponyájú, erős izomzatú férfialak most paraszti környezetben, staffázsfiguraként tűnik fel, amint épp a déli pihenő alatt hancúrozik egy lánnyal a boglya tövében. Bíró vastagon rakja fel a festékréteget és élénk, izzó színeket használ. A boglya piramisként emelkedik a pár fölé a kép közpén, körülöttük idillikus környezet. Az incselkedő pár kihangsúlyozása végett Bíró egy vörös takarót helyez a lány ölébe.