Párizsi akt (1928)

Rafael az 1919-es nyergesújfalui Kernstok körrel való megismerkedését követően utazott Budapestre, ahol orvosi és zenei tanulmányokba kezdett, majd szobrászati stúdiumait is félbehagyva került a Képzőművészeti Főiskolára, Vaszary János keze alá. 1926-ban fejezte be művészeti tanulmányait, és egy évvel később már a Velencei Biennálén szerepelt sikerrel, majd a Képzőművészek Új Társaságának, ennek felbomlása után az Új Művészek Egyesületének tagja lett. 1928-ban elnyervén az egyesület grafikai díját Párizsba utazhatott, ahol a korszak elsöprő lendületű művészeti áramlataival szembesült. Hazatértekor a Tamás Galériában Gadányi Jenővel rendezett kiállítást, majd 1929 telén Keletre indult, és a második világháború kitöréséig többek között Egyiptomban, Szudánban, Szíriában, Libanonban és Irakban élt és dolgozott.

A Női akt Párizsban készült, ugyanakkor amikor Rafael megírta a művészi világképét, művészetszemléletét oly plasztikusan kidomborító Művészet és kultúra c. elméleti eszmefuttatását. A tusrajz az expresszionizmus, a kubizmus és a konstruktivizmus - törekvéseit, eredményeit vegyíti. Rafael a párizsi képeit  bemutatta a Gadányi Jenővel rendezett kiállításán a Tamás Galériában 1930-ban. "Mindezeken a képeken Rafaelt tulajdonképpen egyetlen centrális probléma foglalkoztatja: el akar jutni a jelenségeknek — legyenek azok tájak, tárgyak vagy emberi alakok — a felület alatt levő, belső struktúrájához. Ez a törekvése nem kubista vagy konstruktivista, tehát nem intellektuális úton történik. Ráfael ahoz az új generációhoz tartozik, amelynek számára már nem a képalkotás módszere jelenti a legfontosabb problémát, de amelyik már siinte készen kapta és így olvasztotta magába egy új képszerűség törvényeit. Ennek a birtokában pedig már vissza tud térni a jelenségek közvetlen szemléletéhez és kísérletezés helyett tiszta vizuális úton tudja megragadni a dolgok architektúráját, a jelenségek konstruktív lényegét. .A konstruktív pontoknak ez a megragadása Ráfael képfogalmazásában még talán egy kissé túlhangsúlyozott is, aminek az lehet itt.oka, hogy Rafael par excellence grafikus tehetség. A jelenségeket elsősorban formában és fekete-fehérben látja s ahol színes, ott színei nem mindig szerves alkotóelemei a kép egységének, hanem inkább a formát és a formai konstrukciót illusztráló járulékok. Ez az utóbbi momentum azonban nem jelenti azt, mintha Ráfael nem lenne biztos és tudatos ura a színnek: szép Parasztleányáben a forma architektúrája és azt illusztráló szín szerves erégséggé összeforrni. S éppen így egységesein tájképek, különösen azok, amelyek tiszta feketefehérben jelentkeznek s amelyek — talán egy kissé kevesebb formai szigorúság bekövetkeztével — a legszebb kibontakozást ígérik. — Sokkal kevésbé kész eredményeket és sokkal kevesebb" - írja a tárlatról a Pesti Napló.