Ülő nő (1940)

A Képzőművészeti Főiskolán a Munkácsy hagyományokat tovább adó Révész Imre növendéke volt. Vele járt 1918-ban Nagybányán is, mint harmadéves művésznövendék. Mégis Benkhard Ágostot vallotta mesterének, akinek négy évig tanársegédje volt az újjászervezett Főiskolán. 1921 és 1927 között a nyarakat a miskolci művésztelepen töltötte. A főiskolai tanársegédi állás mellett 1922-ben elnyerte a KÉVE művészegyesületnek a díját „Diákotthon” című képével. A festményt Budapest székesfőváros vásárolta meg. 1924-ben „Tájkép” című olajfestményével nyeri meg ismételten a Kéve nagydíját, mely ez alkalommal mostmár egymillió korona. A következő évben a Kéve rendes tagjai közé választja. A fiatal nyíregyházi művész csillaga egyre emelkedett, városok vásárolják képeit, 1927- ben a Szépművészeti Múzeum vásárolja meg egy képét, 1928-ban pedig elnyeri a Nemes Marcel díjat, mi kéthónapos olaszországi tartózkodást tett lehetővé. 1931 novemberében megrendezi első kollektív kiállítását. Sajnos, az 1932—35 közötti évekből Barzónak nem ismerjük jelenleg egyetlen munkáját sem. A szerényen háttérbe húzódó művészre 1937-től a szakmai közvélemény ismét felfigyelt. Nyaranta többször volt Tihanyban, Szentendrén is járt. 1940- ben az UME-val állított ki. 1944-es gyűjteményes kiállításának megnyitása napján vonultak be a német csapatok Budapestre, érthető okból a kiállításnak nem volt visszhangja. Ezután a könnyen csüggedő, önmagában is kételkedő művésznek nem volt már ereje, kedve a további munkához. 1953-ban bekövetkezett haláláig alig alkotott.

Barzó korai korszakában posztnagybányai stílusban alkotott, majd az olaszországi tanulmányútja után őt is megérintette a neoklasszicizmus. A harmincas évek derekán egy időre visszovonult a folyvást kételkedő művész. Ezután a derű eltűnt művészetéből. Magas horizontú dombos tájai, sejtelmes erdői, izgatott, nyugtalan, vagy melankolikus átírásai a természeti élménynek. Falurészletei komorak, szinte vészjóslóak. 1939-től kezd pasztellképeket készíteni, feltehetően anyagi okokból. Parasztjai elgyötörtek, reménytelenek és eldurvultak. A kréta mesteri kezelése jellemzi, kezdetben kontúros később egyre inkább foltfelülettel megoldott képei erőteljesek és finomak. Vonalvezetése szenvedélyt és nyugtalanságot, semleges szürkéi, fanyar barna és fekete színei reménytelenséget szuggerálnak. Az itt látható Ülő nő arca szinte állatias jellegű, durván elkarikírozott. Barzó nagyon kevéssel ki tudja fejezni magát. Néhány erőteljes vonal, nagy foltfelületek váltakoznak nagyon finom hatású részletekkel.