Magda (1940-es évek második fele)

Marosán Gyula Aba Novak tanítványaként kezdte a pályáját, s festői tehetsége hamar kibontakozott. 1935-ben, alig húszévesen, az Ernst Múzeumban már egyéni kiállításon mutatta be műveit. Még ugyanebben az évben megkapta a Szinyei Társaság „Fiatalok" díját. A harmincas évek végén - későbbi felesége, Zemplényi Magda révén - kapcsolatba került Kállai Ernővel. Konstruktív expresszionista festményei mellett megjelennek az absztrakt és szürrealista próbálkozások is. 1945 után az absztrakt művészeket összefogó csoportokban és kiállításokon szerepelt (Dunavölgyi Avantgárdok, Konkrét Művészek Magyarországi Csoportja, Elvont Művészek I. és II. csoportkiállítása, Galéria a 4 Világtájhoz). 1949-1956 között realista stílusú tájképeket és munkaábrázolásokat festett. 1956 novemberében emigrált és Kanadában telepedett le.

Alig egy év után, 1958 novemberében bemutatta absztrakt festményeit és az 1956-os októberi forradalom eseményeit feldolgozó rajzsorozatát a torontói Park Galériában. Marosán mindenre nyitott, rendszeresen megújuló művészetében a hatvanas évek elején a lírai absztrakció mellett feltűntek pop-artos elemek is feltűntek művein. Ekkor kezdte plasztikai kísérleteit, érmeinek sorozatát is. Később néhány konceptuális jellegű, színrácsokból álló mű mellett főként vattás puhaságú színelemekből építi fel képeit, melyek a 80-as évekre mind expresszívebbé válnak, emellett a 90-es években egy dekoratív, tiszta színsíkokból felépített geometrikus sorozata is születik. Jelentősek ironikus hangvételű kollázsai is. 1986-ban régebbi műveivel, 1994-es kiállításain kanadai képeivel mutatkozott be itthon.

A Magda című olajképen a földszínekben izzó, geometriai formákra redukált és középtengelyben elhelyezkedő női figura egy ortodox templom alakját is megrajzolja. Így Magda, azaz Maros felesége, egyszerre szimbolizálja a társat, a vallást (szerelmet) és a transzcendeciát. A kép Vajda harmincas évek végén készült ikonképeivel vonható párhuzamba.