Női akt (1920)

Bossányi az Iparművészeti Iskolában ismerkedett meg Szobotka Imrével, akivel elválaszthatatlan barátok lettek, együtt mentek nyaranta olaszországi tanulmányútra. 1910-től Bossányi sokat időzött Párizsban, járt a Julian Akadémiára, de vissza-visszajárt Rómába és Londonba. Szülei jómódúak voltak, támogatták fiúkat, aki ezért 1914-től önálló stúdiót tudott bérelni Párizsban. Még ugyanezen év nyarán Szobotkával eldöntötték, hogy egy hónapra Bretagne-ba menne. A háború kitörése miatt ebből azonban négy év lett, mivel mindketten internáló táborba kerültek. Bossányi a párizsi műteremben nagyjából harminc olajfestményt és kétszáz rajzot hagyott, melyeknek mind nyoma veszett. Szerencsétlenségére nem ez lett az utolsó ilyen eset az életében, hiszen amikor Hitler hatalomra került és menekülni kényszerült, tizennégy éves németországi oeuvre-je ugyancsak áldozatául esett a hitleri vandalizmusnak. Erről az időszakról viszont legalább maradt képes dokumentum, mivel a Magyar Iparművészet 1930-ban közölte Dr. Emil Benezé Bossányiról szóló cikkét néhány művének reprodukciójával. 

Bossányinak az internáló táborban készült műveinek is egy része megmaradt, csaknem száz akvarell és néhány festmény. A Női akt feltehetőleg a németországi tartózkodása elején készülhetett, a húszas években. A nő alakja még őrzi a kubista szemléletet, a félig guggoló, könyöklő testtartás és az ábrándozó tekintet viszont már a németországban készült női szobraira emlékeztetnek.