Háború előtti figurális művészet
(1922 - 1950)
Aláírás
Jelezve jobbra lent: Lehel...
Eredet
Saphier collection
Lehel Ferenc a budapesti Mintarajziskolába járt, majd festészeti tanulmányait először Nagybányán, majd Münchenben és Párizsban folytatta, kisebb-nagyobb olaszországi kitérővel. A festészettel korán felhagyott, és újságírással, művészettörténettel kezdett foglalkozni. A Hét, Az Újság, a Múlt és Jövő rendszeres cikk- és tanulmányírója volt. Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos festészetének egyik felfedezője, lelkes híve és első monográfusa. 1924-től rövid ideig Párizsban élt. 1934-35-ben Nemzeti Művészet címmel Budapesten egyszemélyes folyóiratot indított. 1939-ben a fasizmus elől előbb Angliába emigrált, majd néhány esztendeig Brazíliában élt. A háború után tért vissza Európába, jórészt Londonban, időnként Rómában tevékenykedett, írásai jelentek meg folyóiratokban, könyveket adott ki angol, olasz és más nyelveken is. Foglalkoztatták elméleti, módszertani kérdések, elsőként alkalmazta a művészettörténetben a strukturalista módszert, érdekelte a művészet és a patográfia viszonya.
Réti István által összeállított Nagybányán megfordult festők névsora szerint Lehel 1904-ben és 1906-ban járt ott. Az előbbi ottlétről egy Czóbel Béla-festmény tanúskodik, amelyen Lehel a nézőnek háttal állva, magabiztos pózban tekint a nagybányai református templom jól ismert tornya felé. 1904 volt úgymond a "neósok" felbukkanása Nagybányán, amikor a Párizst megjárt fiatalok (Czóbel, Perlrott, Tihanyi, Galimberti, Boromisza stb.) fellázzadtak a konzervatívnak vélt mestereikkel szemben és a progresszív művészet érdekében. 1906 pedig az a dátum, amikor a Szobabelső is készült. Lehelnek ma kevés műve ismert. Festményei az első világháborút megelőző években gyakran szerepeltek budapesti kiállításokon. A Művészház 1913. évi palotafelavató tárlatán is részt vett egy tájképével; a műnek a katalógusban közölt reprodukciója jelentős művészi kvalitásokat sejtet. A Világ 1913. január 23-i számában Bölöni György emlékezett meg a Művészház tárlatáról, a cikk a kiállító művészek legjobbjai (Rippl-Rónai, Kernstok, Márffy, Egry József, Vedres Márk, Medgyessystb.) között sorolja fel Lehelt. Az 1906-os képének "témája" a szobabelsővel, benne az ősz, szakállas férfival Rippl-Rónai Piacsek bácsiról készült festményeit juttathatja eszünkbe, de szemben azok rikító színekben pomázó kukoricás stílusától, Lehel műve sokkal puritánabb. Nem annyira a szoba berendezése, mintsem az ecset- és színkezelés. Ráadásul a sokszor el-elszunnyadó öreg Piacsekkel szemben, az itt látható férfi aktív, láthatóan dolgozik. De a nagybányaiakkal szemben is meglepő Lehel színskálája, amely visszafogott, pasztelles színek, a sötés és a világos éles kontrasztba állítva.