Háború előtti figurális művészet
(1922 - 1950)
Aláírás
Jelezve jobbra lent: Vastagh Géza 1898
Vastagh György festőművész fia. A müncheni festőakadémián végezte művészi tanulmányait, hogy csakhamar egyik legkiválóbb állatfestőnk legyen. Előbb - Mészöly Gézához hasonlóan - a baromfiudvar tyúkjait, kacsáit festette. Később oroszlán- és tigrisképeivel tűnt fel, melyekhez Észak-Afrikában és az állatkertekben készített tanulmányokat. Műveivel több díjat nyert és vadállatképei főleg az angol műbarátok birtokába kerültek. Az 1920-ban rendezett hagyatéki kiállításán csaknem 1500 művét és művészi fejlődésének minden szakaszát bemutatták.
Kezdetben a német nevelésű festőt a müncheni festészet gondos rajzossága és modellálása volt jellemző rá, később a francia impresszionisták hatására plein air festészete sokkal színgazdagabb lett. Nem nagyon foglalkoztatták e festői irány mozgási problémái sem, mert állatait rendszerint valamelyes nyugvóponton ábrázolta és nem törekedett mozgékonyság látszatának felkeltésével.
Vastagh Géza 1898-ban állami ösztöndíjat kapott, majd négy hónapot töltött Algírban, Tuniszban s az afrikai sivatagban. Nagy érdeklődéssel kereste fel azokat a helyeket, melyeket eddig csak útleírások alapján ismert. Algiri útjáról igen vonzó tájképvázlatokat hozott magával, úgy mint a Kaktusz c. képet, amelyeket aztán szorgalmasan használt fel oroszlános kompozícióinak hátteréül. A benne szunnyadó tájkép festő hajlandóságok később is néha felébredtek benne, így e század elején a felvidékről és különösen a Magas Tátra lejtőiről oly sikerült pasztelleket hozott magával, amelyek mint tájképfestőt is méltán elismeréshez juttathatják.