Háború előtti figurális művészet
(1922 - 1950)
Kézdi Kovács László (1864 - 1942)
Aláírás
Jelezve balra lent: Kezdi-Kovács L. 890 Nbecskerek
Ligeti Antal útmutatásai mellett, akadémiai tanulmányok nélkül kezdett festeni. 1886-tól szerepelt kiállításokon naturalista tájképekkel. 1900-ban Párizsban, 1908-ban Londonban kapott kitüntetést. 1902-ben kiadta Barabás Miklós emlékiratait. Ezután sokszor járt külföldön, Konstantinápolytól Edinburghig tanulmányozva a külföldi művészeti gyűjteményeket. Legkiválóbb és legnépszerűbb tájképfestőink közé tartozik, akinek művei külföldön is elismerést szereztek a magyar művészetnek. Számos tájképét vitték ki külföldre (Amerikában főleg San Franciscóba).
Kézdi-Kovács László életének, pályakezdésének fontos eseményei fűződnek Nagybecskerekhez, a mai Zrenjaninhoz. Mint írja is a Magyar Nemzeti Galéria kézirattárában őrzött, 1906-ban keletkezett önéletrajzában, 1887 tavaszán "leutaztam anyámhoz Nagybecskerekre, s itt az ő kívánságára... beálltam a vármegyéhez számvevőnek”. Több mint két évig dolgozott ott, majd a Torontál című hetilap főmunkatársa lett, Lauka Gusztáv, a költő és főszerkesztő mellett. Közben festői ambíciójáról sem mondott le. Ekkor festette a Nagybecskereki temető című akvarelljét is. Miután meggyőződött róla, hogy tetszetős naturalisztikus tájmotívumai vonzzák a becskereki közönséget és kivívták az úri társaság elismerését, elérkezettnek látta az időt a könyvesbolti és a műtermi bemutatkozás után egy nagyobb tárlat rendezésére. Streitmann Antallal együtt 1892 májusában egy valódi, a mai körülményeknek is megfelelő jótékonyságú célú kiállítást rendezett. A Torontál szerint ez a képkiállítás volt a maga nemében „bizonyára az első Nagybecskereken", amely egyben a két művész úttörő munkáját is dicséri. Kézdi Kovács László képei három teremben voltak kiállítva, ahol látható volt néhány nagyobb kompozíció a számos kisebb életkép és akvarell között. Kézdi Kovács Budapestre költözött, ahol több lehetősége nyílt a továbbképzésre és művészi érvényesülésre. De továbbra is ragaszkodott a Béga-menti városhoz, családi kapcsolatai is ide fűzték, vissza-vissza tért Becskerekre festeni és alkotásait kiállítani.