Beszélgetők az asztalnál (1941)

Autodidakta művész. A budapesti Egyesült Izzóban dolgozott tisztviselőként. Az 1930-as években előbb az osztrák Hakoah Wien, majd az UTE (Újpesti Torna Egylet) kézilabdacsapat kapusa volt. 1934-ben alapító tagja a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Részt vett a Csoport hazai és külföldi kiállításain. Munkái szerepeltek a 18 művész 48 rajz című albumban (Unitas kiadás, 1942). Kiállított a KUT (Nemzeti Szalon, 1942) az OMIKE (OMIKE Üllői úti helyisége, 1942) és a Szociáldemokrata Párt (Vasas Székház, 1942) kiállításán. Fekete Nagy Béla úgy emlékezett rá, mint aki keveset vitatkozott és sokat dolgozott – rajzolt, linót metszett. 1941-ben hívták be először munkaszolgálatra, Aszódra Ámos Imrével és Bálint Endrével. A munkaszolgálat szüneteiben a Szocialista Képzőművészek Csoportja által létrehozott rajziskola oktatója. 1944-ben Ukrajnában halt meg. 

Schnitzler munkásságának tetemesebb része, főként festmények, megsemmisültek, amikor egy bomba eltalálta házukat. Rokonai csupán egy mappát őriztek meg művészeti hagyatékából, legkülönbözőbb technikájú rajzok, grafikák gyűjteményét, melyeket először 1991-ben állították ki az Óbudai Társaskör Galériában. A művek alapján - amelyek jellemzően 1936 és 1942 között készültek - egy neház, hányattatott élet és művészpálya sejlik elő. Az 1991-es kiállítás kapcsán Kováts Albert azt írja, hogy "Schnitzler művészete eredeti, mindeddig csaknem teljesen isme­retlen vonásokkal gazdagítja a világháború előtti magyar művészetről megrajzolt képünket. Stílusvilága abba a Mednyánszky, Nagy István, a korai Egry nevével jellemezhető, borongás, fojtott levegőjű, plebejus indulatú és olykor csendes, rosszkedvű társadalombírálatot is magába rejtő áramlatba illeszkedik, amely a szocialista művészcsoport egy részére is jellemző volt".

A Beszélgetők az asztalnál című képen a vonalkázás és színezés expresszív zaklatottsága ellentétben áll a tárgyválasztással, az asszonyok békés beszélgetésével. Épp ez a látszólagos ellentmondás kifejezés és téma között, amely különösen érdekes a képben. Ez a fajta sietség és expresszivitás megfigyelhető sorstársainak korabeli munkáin is (pl. Vajda Lajos, Ámos Imre), ezzel pedig szinte tartalmi elemmé válik, eszköz a hanyatló, pusztuló világ megragadására.