Szerelmesek a kertben (1930)

Tálos Gyula 1903 és 1908 között az Iparművészeti Iskolán tanult, ahol belsőépítész diplomát szerzett, mestere Thoroczkay Wiegand Ede volt. Ezután hároméves tanulmányúton járt Bécsben, Münchenben, Berlinben, Brüsszelben és Párizsban. Eközben dolgozott a Deutscher Werkbund műhelyeiben és a Wiener Werkstattenben is. Hazatérése után (1910-1911) építészeti irodákban dolgozott mint dekorátor tervező. 1911-1913-ban között Lajta Béla, majd 1913-tól 1941-ig Málnai Béla építész irodájának belsőépítésze és dekorátor tervezője.1941-től 1948-ig Csank (Rottmann) Elemér építész irodájában irodavezető, 1948-tól 1956-ig a Középülettervező Vállalat magasépítési szakosztályában dolgozott.

Belső berendezéseivel, lakberendezéseivel, egyedi bútoraival, grafikáival, egzotikus színvilágú festményeivel, ex libriseivel és ötvösmunkáival a két világháború közötti építő-iparművészeti pályázatokon és kiállításokon számos díjat nyert. Kiállítástervezői munkásságából kiemelkedik az Iparművészeti Társulat 1938. évi kiállítása, melynek teljes installációját tervezte és művezetését is irányította. Ugyanebben az évben egyedi bútoraival elnyerte az Iparművészeti Társulat aranyérmét. 

Tálos mint festő és grafikus egy sokkal zártabb világot mutat, mint építész. Művészetének e területén inkább az illusztratív jellegű ábrázolások felé vonzódott, stilizált alakjai, és dekoratív hatású természetábrázolása egy különleges világba vezetnek. A Szerelmesek a kertben kanyargós vonalai, részletező ornamentikája, a fiatal pár időtlen szépsége, a fantáziavilág-szerű táj a szecesszió talajából kinőtt "magyaros stílus" képvielője.