Margit híd (1922)

Csabai-Ékes Lajos címfestőként dolgozott apja műhelyében. Az Iparművészeti Iskola mellett a Képzőművészeti Főiskolára is járt, ahol Réti István tanítványa volt, majd Kernstok Károly szabadiskoláját látogatta. Az iskolapadból került a harctérre, az I. világháborúban tartalékos hadnagy volt. 1919-ben rajz- festő- és iparművészeti iskolát nyitott Budapesten. Az 1920-as években Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton. Filmplakátokat, könyvcímlapokat és illusztrációkat tervezett. Sokat dolgozott a gyomai Kner Nyomda számára. Alapító tagja volt a Magyar Könyv és Reklámművészek Társaságának. 1925-ben a Mentor-könyvkereskedésben állította ki címlapterveit, könyvillusztrációit, grafikáit. Munkái a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain szerepeltek, de megjelentek külföldi kiállításokon is. Többször behívták munkaszolgálatra. 1944 nyarán Budapesten eltűnt. 1947-ben a Fővárosi Népművelési Központ emlékkiállítást rendezett műveiből.

Festő- és iparművészeti iskolájának a L'Art és Ékes nevet adta, és a műhely először a Margit híd pesti hídfőjénél álló Palatinusházak egyik tömbjében, majd a Váci út 16. szám alatt működött. Az iskolát eredetileg testvére alapítottam, ám fivére Párizsba távozásakor Lajos átvette a vezetést és önálló oktatói program megvalósításába kezdett. Legalább negyven tárgy oktatásával foglalkozott, több mint két évtizeden át. Az iparművészeti tanfolyamon dekoratív festészetet, grafikát, plakáttervezést, illusztrálást, porcelánfestést és kisplasztikát oktatott. A képzőművészeti tanfolyamra jelentkezők akt-, fej- és csendéletrajzolást, komponálást, illusztrálást tanulhattak. Az iskola programjának gazdagsága bizonyítja Csabai-Ékes egyedülállóan széles körű oktatási repertoárját. Szemléletén kezdettől fogva mindaddig, amíg tanítani engedték, nem változtatott. Tanári munkásságának eredményességét néhány egykori tanítványa későbbi életműve, sikere és hírneve mindennél jobban bizonyítja.  

Csabai-Ékes a két világháború közötti progresszív magyar képzőművészet képviselője volt. Egyedi grafikáiban a kubizmus és az expresszionizmus stílusjegyeit ötvözte. A Küváros (1922) című fekete-fehér tusképe Kmetty János, Nemes Lampérth József, Schadl János korabeli grafikáival rokonítható, amelyekre a látvány geometrikus analizálása, a tömörítés, az expresszív vonalvezetés jellemző. Csabai-Ékes egyszerű eszközökkel tudja érzékeltetni a 20. századi modern és folyamatosan fejlődő, átalakuló nagyvárosainak ambivalenciáit, ahol a múlt és jelen (ld. a régi ház fölé magasodó bérház), intimitás és elidegenedettség, hanyatlás és haladás még együtt voltak jelen.