Felolvasás (1925)

Pólya Tibor (1886 - 1937)

Információk

Méret

26 x 20 cm

Technika

Gouache, ink on paper

Ár

2,000 USD

Aláírás

Jelezve jobbra lent: Pólya Tibor

Leírás

Az Országos Mintarajziskola elvégzése után Pólya Tibor Szolnokra, szülővárosába tért vissza, majd Fényes Adolf mellett tanult a magyar nemzeti hagyomány útját követve, és később a Szolnoki Művésztelep egyik központi alakjává vált. Járt Münchenben, ahol  Franz von Stuck volt a mestere. 1909-ben megfordult Párizsban, amelyre Pólya így emlékezett vissza: „Itt Steinlen iskoláját látogattam. Magamról a párisi tartózkodásom alatt nélkülöznöm kell a meleghangú megemlékezést, mert nem tanulmányaimban, hanem éjjeleimet nappallá téve, inkább Paris könnyelmű világában igyekeztem virtusokat elérni." Pólyát is beszippantotta Párizs nyüzsgő, éjszakai, bohém élete. Az a svájci származású Théophile Alexandre Steinlen volt tanára Párizsban, aki a Gil Blas, majd később a le Chambard című folyóiratokat illusztrálta. Témái az átlagember hétköznapjairól szóltak, tulajdonképpen ennek köszönhette sikereit. Aristide Bruant-nal, kinek könyveit illusztrálta, valamint Toulouse-Lautreckel töltötték együtt estéiket a montmartre-i Le Chat Noir-ban. Pólya jelen volt a Salon des Indépendants, majd a Salon d'Automne kiállításain is. 1910-ben részt vett a kecskeméti művésztelep alapításában Iványi Grünwald Béla mellett testvérével, Ivánnal együtt. Első komolyabb festészeti munkái innen erednek. A tizes években a Vasárnapi Újságban jelentek meg illusztrációi, amelyek révén országszerte ismerté vált. 1919-ben a Szinyei Merse Pál Társaság egyik alapítója. A plakátművészetben is tevékenyen működött, Törley- és Modiano-grafikáit többször is sokszorosították, valamint illusztrátorként Az Estben, a Magyarságban, az Új Nemzedékben és a Virradatban szerepelt. Ösztöndíjas volt a római Collegium Hungaricumban. 1929-ben rendezték meg a Fészek-klubban gyűjteményes kiállítását, és halálát követően az Ernst Múzeumban volt látható műveiből retrospektív kiállítás (1938).

 

Pólya Tibor számtalan műfajban kipróbálta magát: festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, tájképfestő korai időszakát a neoimpresszionizmus határozta meg. Leginkább Jávor Pál művészetével rokon. Későbbi festészetére jellemzőek egyrészt a magyar népi életet bemutató zsánerképei, aminek köszönhetően a „magyar Bruegel" névvel is illették, másrészt humorisztikus, expresszívebb képei is, melyeken megfigyelhető Aba-Novák Vilmos hatása. Grafikai munkáira az egyszerű vonalvezetés, lényegre törő ábrázolás a jellemző, de mindezek mellett figurái kedvesek, és nagy szeretettel rajzoltak. Hírnevet elsősorban karikatúráival szerzett. Számos író, például Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes műveinek egyik állandó illusztrátora volt.


A Felolvasás c. gouache-képen Pólya felhasználja a korszak némafilmjeinek gyakori trükkjét, amikor a kamera optikája egy távcső képéhez hasonló módján (egy körben, körülötte feketeséggel) ábrázolja a látottakat. Ennek nem annyira a "messzebbre látás" a célja, mintsem inkább a kiemelés és sűrítés. Pólya könnyeden csoportosítja az érdeklődő tömeget, akik a felolvasó köré gyűlnek. Pólya minden arcnak más és más karaktert ad, miközben a fénnyel (fedőfehérrel) és sötétséggel irányítja a figyelmet. 






 

Kapcsolódó Témák

Háború előtti figurális művészet

(1922 - 1950)

Hasonló művészek

Barta Mária

(1897 - 1969)

Gyenes Gitta

(1880 - 1960)

Freund Vera

(1924 - 2012)

Lehel Mária

(1889 - 1973)

Krón Jenő

(1882 - 1974)

Miklósi Ödön

(1881 - 1942)

Bodnár Thomas

(1882 - ?)

Cserepes István

(1901 - 1944)

Szemere Lenke

(1906 - 1993)

Helbing Ferenc

(1870 - 1958)