Bárban (1934)

12 évesen a nagyhírű nagybányai festőiskola növendéke, ahol Thorma Jánosnál és Krizsán Jánosnál tanul festészetet. 1926 –1929 között Budapesten folytatta tanulmányait az Iparművészeti Iskolában. 1933-ban részt vett a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete által szervezettcsoportos kiállításon. Ugyanebben az évben ismét Nagybányára ment. Első   egyéni kiállítása   a   szülővárosban,   Szatmárnémetiben,   volt   1934-ben. 1935-ben bevonultatták katonának a Román Légierőhöz, de a festést nem hagyta abba. 1936-ban Nagyváradon és Kolozsvárott, 1938-ban Nagykárolyban, 1940-ben és 1941-ben Bukarestben volt egyéni tárlata. 1942-ban Adler Kaba festőművészt Ukrajnába vitték kényszermunkára. 1944-ben deportálták Auschwitzbe. Az ő különleges története az Yediot Ahronot (Legfrissebb Hírek) című Izraelben megjelenő tekintélyes lapban 1965. november 25-énvált ismertté. A cikk címe: „Az ember, aki a haláltól a festészete segítségével menekült meg. Elijahu Adler festőművész, volt auschwitzi fogoly Németországba készül, hogy megkeresse azt a náci tisztet, aki megmentette az ő életét.” Egy náci szeszélye folytán festhetett a lágerben, lányának írt mesekönyvet Adler rajzokkal illusztrálta, cserébe kiemelték a rabok közül. 1949-ben Izraelben telepedett le.

Adler festészetének középpontjában az emberi lélek megmutatása szerepel. Különös mű a Bárban (máshol: Suttogók, 1934) című kép, amely feltehetően ki volt állítva első önálló kiállításán Adlernek. Az ecsetkezelés, ahogy a színfoltokat egymás mellé helyezi, nagybányai mesterainek, Thormának és Krizsánnak a hatásáról tanúskodik. Ugyanakkor témája sokkal modernebb náluk. A festmény központi alakja a bárénekesnő, aki mintha a zongorára támaszkodna, így megdőlt teste a kép átlóján helyezkedik el. Nem eldönthető, hogy a háttérben látható három alak vajon valós személyek-e vagy az énekes szomorú chanson-jának szereplői, és csupán átvitt értelemben jelennek meg, mint régi szerelmek.