Életrajz
Moholy-Nagy László a világ egyik legjelentősebb magyar származású művésze. Egy sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező avantgárd egyéniség, akinek legtermékenyebb alkotói periódusa a húszas évek németországi művészetéhez kapcsolódott. Világhírét nem csak a róla szóló kortárs kiállítások és művészeti projektek mennyisége, hanem képeinek műtárgypiaci árai is méltóan demonstrálják.
Moholy-Nagy László 1895-ben, Bácsborsodban született, majd 1913-ban jogi tanulmányokba kezdett Budapesten. Jogászhallgatóként látogatta Négyessy professzor híres szemináriumait, és verseket írt Ady modorában. Művészeti gondolkodásmódját eközben legjobb barátja, a későbbi neves műkritikus, Hevesy Iván befolyásolta. Jogi tanulmányait az első világháború megakasztotta, és azokat sosem fejezte be. 1915-ben besorolták az osztrák-magyar hadsereg tüzérségébe. A háború alatt kezdett el rajzolni; sérüléseiből lábadozva krokikat készített katonatársairól.
A háború borzalmas élményei hatására fogalmazódott meg benne először szocialista idealizmusa. Budapestre visszatérve a Hevesy Iván szerkesztette Jelenkorban jelentek meg versei, rövid írásai, miközben Berény Róbert esti rajziskolájába járt. Ebben az időben kezdett művésszé válni, figuratív, expresszionista képeket készített. Csoportos kiállításokon állított ki a budapesti Nemzeti Szalonban és megismerkedett a magyar avantgárd művészekkel. 1919 márciusában a Műcsarnokban állított ki, majd néhány hónapot töltött Szegeden, ahol az aktivista szobrász Gergely Sándorral nyílt közös kiállításuk. Az év végén Bécsbe utazott, ahol a Kassák Lajos köré rendeződő MA kommunista, anarchista köre lassan befogadta. Tihanyi Lajos és Bortnyik Sándor kubista, expresszionista szemlélete volt hatással rá, valamint a fotográfus Landau Erzsi, aki megmutatta neki a fényképezés adta lehetőségeket. Első művészeti szakaszában vonalas grafikákat készített, rajzstílusa kubofuturista, analizáló formavilág volt.
Ezután Berlinbe költözött ahol a nemzetközi dadaizmus és orosz konstruktivizmus hatott rá. Absztrakt kompozíciói mellett ipari plasztikákat, kollázsokat, linóleum- és fametszeteket, valamint fotogramokat készített. 1920-ban munkái bekerültek a berlini Galerie Fritz Gurlitt kiállítására. 1921-ben összeházasodott első feleségével, az író és fotográfus Lucia Schulz-cal, akitől sokat tanult a fotográfiáról és együtt kísérletezett a fotogram technikájának tökéletesítésén. 1922-től rendszeresen kiállított a berlini Der Sturm galériában és a baloldali Novembergruppe-ban Péri László magyar szobrásszal. Baráti körébe tartozott sok más avantgárd művész mellett Raoul Hausmann, Hannah Höch, El Lissitzky és Ivan Punyi. 1921-től a bécsi MA berlini képviselője lett, dadaista ipari tájképei a Horizont albumban is megjelentek. A következő évben festészetében a geometrikus absztrakció egy sajátos változata, az általa üveg-architektúrának nevezett képalkotás vált uralkodóvá. 1922-ben Kassák Lajossal Bécsben kiadta magyarul és németül az Új Művészek Könyvét. Egy évvel később Walter Gropius meghívta a weimari Bauhausba tanítani, ahol rendkívül népszerű tanár vált belőle. Itt a fémműhely vezetése mellett bevezető kurzusokat tartott, és Bauhaus könyvsorozatokat tervezett. A Bauhausban töltött időszaka tekinthető a művész egyik legtermékenyebb éveinek. Itt születtek meg legharmonikusabb absztrakt festményei, fényképei és fotogramjai. Gropius távozása után ő is elhagyta a Bauhaust, és 1928-ban újra Berlinben telepedett le. Elvált Luciától és összeházasodott Sibylle Pietzsch írónővel. 1929 és 1936 között elkezdett foglalkozni a mozgókép művészeti lehetőségeivel. Bemutatta a Fény-tér modulátor kinetikus szerkezetét és rendszeresen jelentek meg fényképészeti publikációi olyan folyóiratokban, mint az amszterdami i10, a kolozsvári Korunk, a budapesti Dokumentum és a Munka, valamint a brnói Telehor. A náci hatalomátvétel után 1934-ben Amszterdamba, 1935-ben Londonba, és végül 1937-ben Chicagoba költözött, ahol ismét Walter Gropius meghívására, a tengerentúlra áttelepült Bauhaus-iskola, a New Bauhaus-American School of Design igazgatója lett.
Miután a New Bauhaus anyagi okokból egy év után megszűnt, Moholy-Nagy néhány munkatársával együtt megalapította saját iskoláját, a School of Design-t, amely 1944-ben Institute of Design néven főiskolai rangra emelkedett. A művész egészen haláláig itt tanított. 1945-ben befejezte a Látás mozgásban című könyvét, amelyben gondosan felépítette a dizájniskola alapvető tantervét. 1946-ban, ötvenegy évesen halt meg leukémiában. Moholy-Nagy mind szellemi, mind fizikai értelemben vett művészeti örökségét egyre növekvő nemzetközi figyelem tiszteli. Tanulmányok, kiállítások, dokumentumfilmek és eseménysorozatok emlékeznek meg újra és újra a művészet világába teremtett újításairól.
