Életrajz
Orvos András neve a hetvenes évektől kezdve összefonódik a hiperrealista-szürnaturalista nagyított virágképekkel, melyeket Georgia O’Keeffe, James Rosenquist és Andy Warhol, illetve Lakner László inspiráltak. Kevesen tudják, hogy a „virágok doktorának” nem kizárólag virágmotívumok uralják életművét; a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején készült alkotásai a háború utáni magyarországi lírai absztrakt stílusjegyeit követik.
Orvos első képzőművészeti ismereteit Mokos József impresszionista festő helyi szabadiskolájában kapta. 1958–1963 között a Magyar Iparművészeti Főiskola textiltervező szakának hallgatója volt. 1963–1977 között általános iskolai rajztanárként dolgozott Budapesten. A Fáklya Klub Pedagógus Művészeti Stúdióban megismerkedett Litkey Györggyel, Deák Lászlóval és Lisziák Elekkel. 1969-ben a budapesti Tömöri utcai általános iskolában rendezte első kiállítását. Itt találkozott Szeift Gyulával, aki meghívta az újpesti Derkovits Klubban megrendezésre kerülő, Mezei Ottó által szervezett képzőművészeti kiállításra. Deák Lászlóval, Kecskeméti Kálmánnal és Lisziák Elekkel – akikkel gyakran találkoztak Petrigalla Pál lakásán – megalapították a No. 1 művészcsoportot, mely 1969–1971 között működött.
1971–1974 között szervezője és résztvevője volt a Balatonboglári Kápolnatárlatoknak. 1972-ben kiállított a Fényes Adolf Teremben. 1978–1986 között az angyalföldi Moholy-stúdió vezetője volt. Rajzai egy időben rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalomban. 1986-tól a váci Alkotóházban kezdett el dolgozni.
Orvos munkái a naturalizmus és az absztrakció határán egyensúlyoznak. Tájképeit a Dunakanyar ihleti, csendéletei geometrikus szerkezetbe foglalt növénymotívumokra épülnek. Festményein egy-egy részletet kinagyít, pop-artos montázstechnikával dekoratív változatokra komponálja, azt színben és plasztikában felfokozva jeleníti meg. Orvos Kocsis Imrével, Kéri Ádámmal és Birkás Ákossal a szürnaturalistákat követő generációhoz tartozik.
