Életrajz
Gyarmathy Tihamér magyar avantgárd festő. Az 1945 utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője. 1933-tól tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Vaszary János volt a mestere. 1937-től 1939-ig Olaszország, Franciaország és Németország volt tanulmányainak helyszíne. Ezen tanulmányok alatt kötött ismeretséget kortárs festőkkel, köztük Piet Mondrian, Beöthy István, Hans Arp, André Breton, Max Bill. 1938-ban első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg.
Tanulmányairól hazatérve került kapcsolatba a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. 1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja és a Galéria a 4 Világtájhoz alapító tagja volt. 1947-ben kiállítása volt Párizsban, 1948-ban pedig Budapesten, azonban még ebben az évben feloszlatták a csoportot és nem kapott több kiállítási lehetőséget.
Több, mint húsz éven keresztül fizikai, majd műszaki munkásként dolgozott, hogy családja megélhetését biztosíthassa. Fellépő betegsége miatt azonban végül nyugdíjazták, ekkortól - nehéz anyagi körülmények közepette - ismét a festészetnek élhetett.
Művei az 1960-as évektől előbb külföldön, később már itthon is kiállításokra kerülhettek. 1968 februárjában az Iparterv kiállítások sorozatát bevezető avantgárd kiállítás egyik részvevője volt a Vásárhelyi Pál Kollégiumban.
