Életrajz
A Dési Huber Körben tanult, 1958-1963 között már végzett gyógyszerészként a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol mesterei: Fenyő A. Endre, Fónyi Géza, Hincz Gyula és Barcsay Jenő. 1959-1964 között különféle művésztelepeken dolgozott (Sümeg, Salgótarján, Hódmezővásárhely, Kecskemét). 1960-ban moszkvai, 1962-ben prágai, 1969-ben párizsi tanulmányúton vett részt. 1965-től Szigligeten élt, ahol házat épített és gazdálkodott.
A hatvanas évek közepétől meghatározó számára Szabó Ákos és Erdély Miklós barátsága, akikkel közös avantgárd eseményeken vett részt: Rejtett paraméterek (Erdély Miklós filmbemutatója, Kossuth Klub, 1968). 1971-es kiállításán Erdély Miklós olvasta fel Altorjai önironikus fogalmazványát, a Gyagyaizmus manifesztumát, 1979-ben Erdély: Verzió c. filmjében szerepelt.
Művészetének egyik vonulata az ún. szürnaturalizmushoz sorolható, csorgatásos, átdörzsöléses és cuppantásos eljárással kialakított, színes, festői művein egyéni mitológiájának szereplői jelentek meg (Részeg disznó önarcképem, 1970; Gyagya bácsi piros guru képében, 1970-1971).
Elhatalmasodó betegségtudata mind fanyarabb és provokatívabb művek készítésére ösztönözte, nagyméretű montázsok, valamint a korábbi művek “továbbépített” változatai kerültek ki a keze alól. 1980-as posztumusz megrendezett kiállítását – Érmezei Zoltán segítségével – még maga készítette elő.