Életrajz
Apja, Tálos Pál a századfordulón ismert műbútor-asztalos, az Ipartestület alelnöke, az Első Bútorcsarnok Szövetkezet alapítója és igazgatója. 1903-tól 1908-ig az Iparművészeti Iskolában Thoroczkay Wiegand Ede tanítványa, s belsőépítész diplomát szerzett. Ezután hároméves tanulmányúton járt Bécsben, Münchenben, Berlinben, Brüsszelben és Párizsban. Eközben dolgozott a Deutscher Werkbund műhelyeiben és a Wiener Werk stattenben is.
Hazatérése után 1910-1911-ben építészeti irodákban dekorátor tervező. 1911-1913-ban Lajta Béla, majd 1913-tól 1941-ig Málnai Béla építész irodájának belsőépítész és dekorátor tervezője. 1915-től 1920-ig orosz hadifogságban volt. Az 1917. évi ünnepségek alkalmából Vlagyivosztokban részt vett a pályaudvar dekorálásában. 1918-ban japán újságok közölték grafikáit és rajzait. A hazatérés utáni Budapesten még egy jelentős változás következett be életében. 1921-ben, hat év távollét után találkozott régi szerelmével, Dukai Takács Ilonával, aki egy életre a múzsája lett.
1941-től 1948-ig Csank (Rottmann) Elemér építész irodájában irodavezető, 1948-tól 1956-ig a Középülettervező Vállalat magasépítési szakosztályában dolgozott. Belső berendezéseivel, lakberendezéseivel, egyedi bútoraival, grafikáival, egzotikus színvilágú festményeivel, ex libriseivel és ötvösmunkáival a két világháború közötti építő-iparművészeti pályázatokon és kiállításokon számos díjat nyert. Kiállítástervezői munkásságában legjobban kiemelkedik az Iparművészeti Társulat Észtországban, Tallinnban 1936-ban rendezett népművészeti és iparművészeti kiállítása, valamint az Iparművészeti Társulat 1938. évi kiállítása, melynek teljes installációját tervezte és művezetését is irányította.
Tálos Gyula még életében, 1973-ban az Építészeti Múzeumnak ajándékozta rajzi anyagát azzal a kikötéssel, hogy az egy nagyszabású kiállításon kerüljön bemutatásra, erre 1974-ben került sor.
