Pór Bertalan

Pór Bertalan a Mintarajziskolában Gyulay Lászlónál, Münchenben G. von Hackl-nél, a Hollósy-iskolában, majd  Párizsban a Julian Akadémián, Jean Paul Laurens-nál tanult. Hazatérése után a Műcsarnok állandó kiállítójává vált. 1907-ben Berény Róberttel olaszországi tanulmányútra ment. Az 1910-ben alapult Nyolcak csoportjához tartozott.

 

A Tanácsköztársaság alatt a Művészeti Direktórium festőszakosztályának vezetője volt, a Tanácsköztársaság bukása után Szlovákiába, Szliácsra emigrált, ahol portréfestésből élt. Festett tájképeket, állatrajzokat. 1934-ben a telet Párizsban töltötte, közben 1936-ban a Szovjetunióba utazott, ahol félévi tartózkodása alatt illusztrálta Osztrovszkij és Gergely Sándor könyveit, valamint két nagy freskómegbízást kapott, melynek vázlatait elkészítette, de kivitelezni már nem volt módja.

 

1938-ban Párizsba költözött, ahol már korábban is kiállított (1930, 1931- és 1932-ben). A 30-as évek elején a Barbusse szerkesztette Le Monde-ban jelentek meg rajzai. Párizs német megszállása alatt letartóztatták (1941), kiszabadulása után röplapokkal támogatta az ellenállási mozgalmat. Párizsi periódusában főként szimbolikus értelmű pásztor-, bika-kompozíciói voltak ismertek. 1948-ban hazatért s a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. E korszakának fő művei drámai erejű portrék. Számos kiállításon vett részt például Berlin (1913), Bécs (1914), UNESCO-kiállítás (1946), Párizs (1948).

 

Összességében egy nagy rajztudáson alapuló posztnagybányai magyar avantgárd stílust képvisel festészetünkben. A modern képzőművészeti irányzatok (plein air, szecesszió, Paul Cézanne és más posztimpresszionisták) és a Munkácsy hagyományokra is építkező realizmus metamorfózisa Pór sajátosan egyéni festői stílusa. Ettől olyan kifejezőek és élvezhetőek portréi és tájképei.

 

Az 1930-as években jelenik meg képein az állatszimbolika. Állatszimbolikája vihar előtti csendet, nagy erőt és egyre nagyobb feszültséget fejez ki. Állatszimbolikája nemcsak az 1930-as években dúló spanyol polgárháború, s a fasizmus előretörésekor Pablo Picasso nyomán nyilvánul meg Pór művészetében a bikaszimbolikában, hanem 1958-ban is, amikor megfestette Menjünk be a tszcs-be című képét. Nyugtalanság, feszültség árad a lovak mozgásából, amelyeket vezetne be a gazdájuk a kolhozba.