Életrajz
A Magyar Képzőművészeti Főiskolára 1958-1963 között járt, mestere: Hincz Gyula. A Zuglói Körhöz kapcsolódott, majd 1964-ben a Károlyi Mihály Alapítvány meghívására Franciaországba utazott tanulmányútra, az alapítvány Vence művésztelepén festett, majd 1966-ban Párizsba látogatott. 1972-ben a Folkwang Múzeum ösztöndíjával Essenben, az NSZK-ban festett. 1976-ban a finnországi Kuopio, 1977-ben a csehországi Moravany művésztelepen alkotott. Az 1990-es évek közepén újra Nyugat-Európába látogatott, Rómába, Firenzébe és Lisszabonba. Budapesten és a Balaton közeli Feketebácson alkot.
Nádler a 60- as évek közepén indult neoavantgárd művészeti mozgalom egyik alapítója, az Iparterv-csoport és a Budapesti Műhely tagja, festészete egyszerre kapcsolódott a Kassák-féle történeti, magyar konstruktivista avantgárdhoz és a kor egyetemes neoavantgárdjához. A korszakhoz híven végigjárta a szigorúan strukturális hard edge-iskolát, festészetének geometrikus szakaszában nagy szerepet játszott a stilizált folklórelemek használata, az avar motívumok, színek, mígnem a 80-as évek legelején visszakanyarodott a pályakezdés időszakának líraian érzelmes, oldottabb festészetéhez.
A 70-es években a zene és a táj nagy hatással volt festészete alakulására: Bartók zenéjén keresztül jutott közelebb a népművészet formavilágához, talált rá az archaikus ember alkotó magatartására. Steve Reich zenéje, a minimálzene pedig a spontán festés, a szabad komponálás nagy lehetőségét teremtette meg számára. Ebben az időszakban palettája kivilágosodott, fehérek, halványsárgák az uralkodó színek vásznain. Nádler művészetében fontos szerepet játszik egy festészettörténeti motívum, Malevics keresztje, ami kötődik a korábbi, geometrikus munkáinál kialakult formákhoz; a későbbiek során ezt a jelszerű formát megtartotta. Átértékelve és átformálva a geometrikus struktúrát, beleillesztette lírai, új festészetébe. A kifejezés formája folyvást változott, még akkor is, amikor a 70-es évek végén a szigorúbb geometria erősödött fel képein. A Malevicsnek dedikált forma tulajdonképpen egy önazonosítási embléma, amely egyszerre csatlakozási pont az egyetemes művészethez, másrészt a magánmítosz konkrét, a Nikére (1963) állandóan visszautaló jele.
Nádler a 80-as évek új festészeti mozgalmában újra jelentős szerepet játszott, hasonlóan generációjának neoavantgárd társaihoz. Kifejezetten magyar sajátosság, hogy a fiatal festők mozgalma és az előttük járók törekvései összekapcsolódnak. A táj mint befolyásoló, inspiráló hatás ebben a periódusban áttételes alkotóeleme művészetének. A 90-es évekbeli ismételt itáliai tartózkodása új színekkel és formákkal gazdagította művészetét, ami jól érzékelhető római és firenzei sorozatain. A 90-es évek második felében érzéki festészete újra a geometria irányába mozdult. Grafikákat és szobrokat is készít.