Életrajz
Berki Viola kiskunhalasi polgárcsaládban született. Rokona volt Thorma Jánosnak, a nagybányai művésztelep egyik alapítójának. Élénk képzeletét képeskönyvek illusztrációi, mesék, legendák és olvasmányok élményei táplálták. Családjának vagyonát az 1945 utáni időkben elkobozták, és ő egy budapesti rokon gondozásába került. 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Kondor Bélával és Gross Arnolddal került barátságba. Mivel apja tagja volt a nyilaskeresztes pártnak, 1954-55 között kizárták az oktatásból és csak 1958-ban végezhetett. Mestere Fónyi Géza volt. Főként Budapesten élt, 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. A szentendrei inspirációk mellett a hatvanas években tett Szovjetunió-i utazása gyakorolt művészetére hatást. 1969-től könyvillusztrációkat, a hetvenes évektől rézkarcokat, a nyolcvanas évektől szitanyomatokat is készített.
Stílusa aprólékos, gazdag narratívájú “naiv realizmus”, mely mesékből, legendákból, mítoszokból, fantáziavilágból építkezett. E stílust Berki Viola kortársai közül többek között Gyulai Líviusz, Gross Arnold, Galambos Tamás vagy Somogyi Győző követte. Ez a művészeti irány egyaránt távol állt a korszakban újjáéledő neoavantgárdtól, és a szalonképessé csiszolt modernizmus geometrikus, absztrakt képi világától. A szépségre és az élet örömeire koncentráló stílus nem hagyott teret a politikai „áthallásoknak”, sokkal inkább a gazdag kulturális, irodalmi, vallási tradíciók világai felé nyitott utakat.
Berki Viola számos alkotását a kiskunhalasi Thorma János Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
