Életrajz
Frank Magda művészeti tanulmányait 1945-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, ahol Ferenczy Béninél tanult. Ekkor alkotásait klasszicizáló stílus jellemezte. 1947-ben átiratkozott az Iparművészeti Főiskolára, ahol Borsos Miklós műhelyében megtanulta a kő, a fém és a fa megmunkálását. 1949-ben kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban, de a náci üldöztetés miatt még ugyanebben az évben el kellett hagynia Magyarországot. Néhány hónapot Bern-ben tartózkodott, majd Párizsba ment, hogy folytathassa művészeti tanulmányait a Julian Képzőművészeti Akadémián, ahol Marcel-Antoine Gimond irányítása alatt dolgozott.
Bár Párizs jó lehetőségeket adott Franknak a művészeti fejlődésben, 1950-ben inkább utolsó életben maradt családtagjához, testvéréhez költözött Buenos Airesbe és felvette az argentin állampolgárságot. Az itt készült alkotásai eleinte a háborús évek emlékeiből születtek – tragikus hangvételű, a plasztika tömegét síkokra bontó figurális műveket készített.
Az ötvenes években gyakran ingázott Buenos Aires és Párizs között. 1954-ben a a párizsi Salon de la Jeune Sculpture kiállításon bemutatott geometrikus kompozícióját megvásárolta a párizsi Musée National de l’Art Moderne. 1956-tól négy éven át a Buenos Aires-i Vizuális Művészetek Iskolájának professzoraként tanított. Művészete ekkora már új fókuszt kapott: a kolumbuszi hódítás előtti monumentális indián plasztikából inspirálódott szobraihoz, gipsz- és agyagmintázás helyett fával és kővel dolgozott. Szögletes, zárt kompozíciójú, biomorf szobrokat készített. Benito Quinquela Martín-díjat kapott, és az argentin szenátus is kitüntette.
1960-ban újra Párizsba költözött és kizárólag a szobrászattal foglalkozott. Bekapcsolódott a különböző művészeti szalonok, a Comparaisons, a Réalités Nouvelles, a Jeune Sculpture művészéletébe. 1964-ben részt vett a jugoszláviai Portorož-szobrászszimpóziumon. Ekkor dolgozott először márvánnyal, mely technikát innentől kezdve monumentális méretekben alkalmazott prekolumbiánus köztéri szobrain. Ilyen szobraival lehet találkozni többek között Franciaország különböző városaiban, valamint Pécsett.
A nyolcvanas években visszatelepedett Argentínába, hogy megalapítsa Buenos Airesben, Magda Frank Ház néven saját múzeumát. Alkotásait számos közgyűjtemény őrzi, például a budapesti Szépművészeti Múzeum, az argentin Pringles múzeum, vagy a párizsi Modern Művészetek Múzeuma.
