Életrajz
Simon György János (vagy Jean-Georges Simon) festő és szobrász 1894-ben született jómódú erdélyi kereskedőcsalád gyermekeként az osztrák-magyarországi (ma Olaszország) Trieszt kikötővárosában, ahol apja üzletember és magyar konzul volt. Gyermekkorának nagy részét azonban az erdélyi Temesváron és Budapesten töltötte. 1912-ben beiratkozott a Magyar Műszaki Egyetemre, hogy építészetet tanuljon, de ezt a szakot egy évvel később abbahagyta, hogy helyette a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járjon. Simon két nyarat (1913-14-ben) a nagybányai (Baia Mare) művésztelepen töltött, ahol a divatos fauvista stílust sajátította el. Pályafutását megszakította az első világháború, amelyben lovassági tisztként szolgált az orosz fronton, és 1917-ben súlyosan megsebesült. A háborút követő magyarországi zavaros helyzetből kiábrándulva Simon Bécsben, Lausanne-ban és Milánóban tanult. Művei először 1921-ben szerepeltek a modern művészet nemzetközi kiállításán Genfben. Az 1920-as évek végén Simon feleségül vette tanítványát, Rudas Klára magyar festőművészt, de a kapcsolat nem volt tartós, és néhány évvel később elváltak. Miután néhány évet Svájcban töltött, várva arra, hogy megérkezzenek a papírjai, Simon végül francia vízumot kapott, és Párizsba költözött, ahol 1936-ig maradt. A francia fővárosban az École des Beaux-Arts, az Academie Colarossi és az Academie Julian tanfolyamain vett részt, és ebben a két háború közötti időszakban változtatta meg nevét a francia formára, Jean-Georges Simonra.
1936 tavaszán Simon Londonba költözött, hogy a British Museumban kéziratokat tanulmányozzon, mivel érdekelte a grafológia. Néhány hónappal később megismerkedett későbbi második feleségével, Patricia Fraylinggel, és a pár 1937-ben összeházasodott. A második világháború kitörése előtt sikerült egy évet külföldön tölteniük nászúton, Simon 1938-ban Brüsszelben nyitotta meg önálló kiállítását. 1939 elején visszatértek Londonba, és kibéreltek egy műtermet a Fulham Roadon, ahol "Jancsi", ahogy közeli barátai és családtagjai ismerték, a környéken sétálgatott, és vázlatokat készített a háborús London fáradt és kétségbeesett arcú lakosairól. Mivel őt és feleségét, aki felvette a magyar állampolgárságot, ellenséges külföldiként kezelték, nem részesülhettek a légitámadás elleni óvintézkedésekben (ARP), és el kellett menekülniük Londonból egy barátjuk Harrogate-ben, a Yorkshire Dalesben lévő nyaralójába, hogy megmentsék életüket - és Simon életművét - a bombázásoktól. Simon Harrogate-ben műtermet talált, ahol különböző stílusú festményeket készített, és tanítani kezdett a helyi művészeti főiskolán; ez a költözés azonban megtörte Simon karrierjét, mivel meg kellett szakítania jó kapcsolatait a fővárosi művészvilág belső köreivel. Bár 1945-ben Constantin Guysszel közösen állított ki a tekintélyes Redfern Galériában, megpróbált újra londoni műtermet létesíteni az Earl's Courtban, és 1951-ben képeket küldött a Royal Academy nyári kiállítására, Simon nem tudott széles körben elismerést szerezni munkásságának Angliában. Ennek ellenére 1941-ig továbbra is rendszeresen kiállított Magyarországon, és 1940-ben megkapta a Szinyei-Merse Pál Társaság Zichy Mihály grafikai díját. Simon egyike volt annak a 15 kortárs emigráns művésznek is, akik képviseltették magukat a londoni Hungarian Clubban megrendezett 1943-as magyar grafikai kiállításon, amelyet a magyar emigráns Charles Rosner szervezett.
Simon 1950-ig tevékenykedett Bradfordban és Harrogate-ben, ami talán a legtermékenyebb éve volt. Simon 1962-ben végleg Harrogate-ben telepedett le, és a szobrászattal kezdett foglalkozni, ami már diákként is ambíciója volt, és technikai ismereteit minden nyáron néhány hetet Párizsban és Olaszországban töltött. Rendszeresen kiállított Észak-Angliában, és 1966-ban szerepelt egy csoportos kiállításon a kendali Abbot Hallban. Jean-Georges Simon 1968-ban halt meg az angliai Leeds kórházában, és 1973-ban emlékkiállítást rendeztek a wakefieldi City Art Galleryben. Annak ellenére, hogy Simon életművének nagy része magánpártolók és támogatók köre volt, halála után eladatlan maradt, és munkái jelenleg nem szerepelnek az Egyesült Királyság közgyűjteményeiben. Simon művészi hagyatékát kezdetben özvegye kezelte, aki 1986-ban egy közeli barátjára, Lois Smithre bízta, aki rendszerezte és katalogizálta a műveket, valamint egy szerény archívumot, amelyet a családja és barátai a mai napig gondoznak. Simon pályafutását a közelmúltban Robert Waterhouse vizsgálta újra Jean-Georges Simon: Hungary to England - An Artist's Odyssey (2005) című monográfiájában, valamint Their Safe Haven: Hungarian artists in Britain from the 1930s (2019) című áttekintésében, amelyhez egy sajnálatos módon elhalasztott kiállítás is kapcsolódott volna a harrogate-i Mercer Art Galleryben. 2021. szeptember 18-án a Harrogate Civic Society emléktábláját avatták fel Simon emlékére a Park Road 4. szám alatt, ahol 1952-től haláláig lakott.
