Életrajz
Gross-Bettelheim Jolán magyar avantgárd művész, aki az 1910-es évek második felében kezdte pályafutását Magyarországon. Miután 1919-ben elhagyta az országot, Európán keresztül végül az Egyesült Államokban, Clevelandben és New Yorkban telepedett le, és 1925 és 1956 között ott dolgozott.
1900-ban Magyarországon született Gross Jolán néven. 1918-tól a Budapesti Képzőművészeti Iskolában tanult festészetet Edvi Illés Aladár és Berény Róbert tanítványaként, majd 1919 és 1920 között a bécsi Kunstgewerbeschule-ban, Orlik Emil tanítványaként. Később a berlini Akademie der Bildenden Künstben tanult Karl Hofertől, valamint Párizsban az Académie de la Grande Chaumière-n 1922 és 1924 között.
Férjhez ment egy magyar származású radiológushoz, Bettelheim Frigyeshez, és 1925-re Clevelandben telepedett le. Tanulmányait Ohióban, a Cleveland School of Art-ban folytatta Henry Keller modernista festőnél. Termékeny festő és nyomdász volt, de kerámiatárgyakat is készített. Hozzájárult olyan baloldali kiadványokhoz, mint a New Masses és a Daily Worker.
Férjével 1938-ban New Yorkba költöztek. A város mély hatást gyakorolt rá, és ez sok alkotást eredményezett, amelyek számos médiumot alkalmaztak, beleértve a pasztellfestészetet, a fotográfiát, a litográfiát és a rézkarcokat. Már 1936-ban szerepelt egy kiállításon a MoMA-ban. 1956 után visszatért Magyarországra, és 1972-ben Budapesten halt meg.
Munkái leginkább a modern urbanizált társadalom emberi tapasztalatait dolgozzák fel, egy iparosodott modern metropoliszban élve, és feltárják az emberi aspektust. Gross-Bettelheim művészete egyszerre jeleníti meg ennek a világnak az ismerős és idegen érzését. A 20. század első felének kiemelkedő művésze volt, aki megcáfolt minden, a kor női művészeivel szemben támasztott stilisztikai prekoncepciót.
Életművét olaj- és pasztellfestmények, rajzok, litográfiai nyomatok, rézkarcok, fényképek és kerámiák alkotják. Stílusa az expresszionizmus, a konstruktivizmus, a futurizmus és a kubizmus egyedi ötvözete, egyes alkotásaiban a szürrealizmus és az art deco elemeit is alkalmazza.
Gross-Bettelheim nyomatai a gazdasági világválság sötétségét kutatják, kubista stílust alkalmazva, amely fokozza a városképek és az ipari táj drámaiságát. Sabine Kretzschmar Gross-Bettelheimet „a legtisztább modernistaként” írja le a clevelandi nyomdászok között, ami a német expresszionizmus, konstruktivizmus és kubizmus hatását tükrözi.
Munkái társadalmi és politikai kérdéseket dolgoztak fel. A munkanélküliség helyzetével foglalkozik In the Employment Office (1936 körül, litográfia) és a rasszizmus a Workers Meetingben (Scottsboro Boys) című munkája (1935 körül).
Az éles kontrasztú fekete-fehér képek azt az érzést közvetítik, hogy az emberiséget elnyomja a mértéktelen iparosodás. Például Gross-Bettelheim 1940 körül készült 'Assembly Line' című litográfiűája munkásokkal teli klausztrofóbiás teret és egy gyári összeszerelősoron lévő gázálarcsorok kísérteties képét ábrázolja. A Civilization at the Crossroads (Fasizmus II) című 1936-os litográfiája a fasizmus növekvő fenyegetését mutatja be Európában.
Művei jelentősebb közgyűjteményekben: Metropolitan Museum of Art; Art Institute of Chicago; Brooklyn Museum; Smithsonian American Art Museum; Cleveland Museum of Art; Seattle Art Museum; Philadelphia Museum of Art; Amon Carter Museum of American Art; Zimmerli Art Museum at Rutgers University; University of Michigan Museum of Art; Akron Art Museum; Binghamton University Art Museum; Indianapolis Museum of Art; The British Museum; Szépművészeti Múzeum