A Tavasz (1917)

Sassy Attila, művésznevén Aiglon ('sas') 1898-ban Budapesten Ferenczy Károly magániskolájában kezdte művészi tanulmányait. Párizsban Anton Azbe művésziskolájába járt, 1904-ben Münchenbe utazott. 1905-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1906-ban visszatért szülővárosába, Miskolcra, ahol a Kaffka Margit körül csoportosuló művésztársaság tagja lett. Az írónő Ópium-álmok című kötetéhez 1909-ben kilenc lapból álló füzetet készített, amely révén országosan ismertté vált. A mű jelentőségére vall, hogy Sassy rajzsorozata hathatott Gulácsy Lajos Az ópiumszívó álma című festményének keletkezésére és Csáth Géza egy-egy művére is. 1906-ban a párizsi Julian Akadémia hallgatója volt, ahol Jean-Paul Laurens és Lucien Simon oktatta. 1908-ban elkezdte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, ahol szobrászatot tanult. Kiállított Párizsban, majd 1910-től részt vett a budapesti Művészház tárlatain, amelyek nagy sikereket hoztak számára. 1910-ben Miskolcon is kiállított, a több mint száz alkotást bemutató tárlatot a Lévay József Közművelődési és Múzeum Egyesület rendezte.

Sassy első korszakára a szimbolista gondolati és szecessziós formai világ (Aubrey Beardsley), a karcsú, idealizált, sőt legtöbbször dekadens formák, a színekben bizarr tónusok, a pasztellszerűen letompított színek, a dekorativitás jellemző. Kedveli a misztikus, allegorikus témákat, képcímei beszédesen fejezik ki Sassy képzeletvilágát: pl. „Mágia", „Ópium", „Salome", „Vágyakozás". A Tavasz (máshol Május) című olajfestmény ugyancsak egy allegória. Az allegória görög eredetű szó. Jelentése: képletesen, képiesen szólni. Egyfajta jelképes ábrázolás; eszme vagy elvont fogalom megszemélyesítése vagy képben való ábrázolása adott jelrendszer elemeinek következetes felhasználásával. A képzőművészetben számos művész elképzelte a Tavasz allegóriáját Sandro Botticellitől kezdve Jan Brueghel-en át, Alfons Mucha-ig vagy Salvador Daliig. Sassy felhasználja az ikonológiai hagyományt, mint: a lábát virágcsomón nyugtató fiatal meztelen nő alakját, a madarakat, vizet, amelyek a megújulást és az örökös mozgást jelképezik.