Álom (1930s?)

Almár (Frankel) György1920-ban szerzett építészmérnöki diplomát a budapesti József Műegyetemen, miután három évet katonáskodott az első világháborúban. Ezt követően Berlinbe ment tanulmányútra, ahol Bruno Paul irodájában dolgozott és tanult, közben festészetből tartotta fenn magát. Itt ismerkedett meg a modern építészettel, belsőépítészettel, képzőművészetekkel. Budapestre való visszatérése után két évet Ligeti Pál építész irodájában töltött, ahol a modern törekvésekkel továbbra is kapcsolatban maradt.1924-ben önálló építészeti irodát nyitott.

Tervezői munkáját mesterének, Bruno Paulnak tanítása szerint a belső tér, az otthon egységes kialakítására való törekvés jellemezte. Ennek a felfogásnak a jegyében különlegesen fontos szerepet kapott nála az olcsó kislakás igényes és célszerű alakítása és berendezése. Lakásművészeti terveit 1927-ben be is mutatta a Mentor könyvesbolt kiállításán. A Magyar Műhely-Szövetség egyik alapítója. Almár a magyar art deco egyik igen tekintélyes képviselője volt. Művei az európai avantgárd, elsősorban a Bauhaus és a konstruktivizmus eredményeinek felhasználásával kapcsolódnak a nemzetközi áramlatokhoz. Az új, modern anyagok az üveg és az acél szeretete, a geometria segítségével elért harmónia, rend és nyugalom keresése jellemzi munkáit. Tervezői munkássága mellett szakírói tevékenysége is igen gazdag, írásai a korszerű lakásberendezésről szólnak, és gazdag illusztrációs anyaggal, tervek és enteriőrök bemutatásával ismertetik meg az olvasót az otthon alakításának új elveivel.

Mindezek ellenére Almár a festést tartotta a legfontosabb tevékenységének. Pályakezdő éveitől festett, hol kenyérkeresetként, hol a tervezői munka mellett, annak kiegészítésére. Feltehetően ez okozta nála a színek iránti fokozott vonzódást. A korábban figurális kompozíciók a hatvanas években fokozatosan az absztrakció felé tolódtak. Képein éppen úgy, mint tereinek alakításánál, a komponálást tekinti a legfontosabb feladatnak, s ezzel kapcsolatosan fejti ki egész életművéről szóló vallomását: „A színek, a formák önmagukban és egymáshoz való viszonylatukban érzést váltanak ki az emberből, mint a zenében az egyes hangok, illetve a hangok ritmikus együttese". Egyéni és jellemző színvilága, kicsit groteszkre hajló képzelete megkülönböztető, de valójában a kozmikus tájakban talált magára. A tájak sehová be nem sorolhatók, egyetlen képzőművészeti jelzőjük lehet: a rendkívül gazdag kolorizmusuk. Nem olyanok, mint a tájak, nem földbéliek. A fény, az anyag színe jelenti Almár György számára a keletkező világot. Az Álom c. képen szinte egy pszichedelikus világ jelenik meg a gombával, a szívárványszínekkel és a méretkülönbségekkel.