Életrajz
Lakner László jelentős magyar festő és konceptuális művész. Karrierje az 1950-es évek végén kezdődött. Az 1970-es évektől Németországban él, ahol művészként és művészprofesszorként szerzett hírnevet.
Lakner tizenéves kora óta képzőművészetet tanult. Tanulmányait a Képzőművészeti Gimnáziumban kezdte, majd itt végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemre jelentkezett, ahol Pap Gyula és Bernáth Aurél, a XX. századi magyar művészeti élet kiemelkedő festője volt a mestere. Grafikát tanult abban az osztályban, ahová később jelentős művészekké vált hallgatók jártak, mint Kemény György, Maurer Dóra és Major János.
Pályája kezdeti éveiben Csernus Tibor festőművészhez fűződő szoros barátsága mind gondolkodásmódjára, mind stílusára hatással volt. Ő és Csernus mindketten szürnaturalista stílusban festettek, amely a szürrealizmus és naturalizmus magyar keveréke, amelyet gazdag fakturális hatások, vad és organikus struktúrák a vásznon, valamint a felületen bőséges festékterjedés jellemez. Ezt a stílust Csernus és barátai a korszak kötelező szocialista realista festészeti stílusára reagálva alakították ki.
Miután Csernus Franciaországba emigrált, Lakner a pop art felé fordult. Hatással voltak rá Rauschenberg munkái (melyekkel az 1964-es Velencei Biennálén ismerkedett meg).
Az 1970-es években a hiperrealizmus egy speciális formájával kezdett el dolgozni, sajátos jelentést és emlékeket hordozó tárgyakat fotószerűen festett. Az 1970-es évek második felében kezdett el konceptuális alkotásokat készíteni: művészetének nagy része erősen politikaorientált.
A hetvenes években többször volt lehetősége ösztöndíjjal utazni Kelet- és Nyugat-Németországba, 1976-ban pedig úgy döntött, hogy Nyugatra távozik. A Berlini Egyetemen, majd Essenben tanított, és New Yorkban is töltött egy kis időt.
