Sassy Attila

Sassy Attila festő, grafikus. Apai ágon a nemes sassi Szabó család leszármazottja volt. Művészeti tanulmányait 1898-ban Budapesten Ferenczy Károly magániskolájában kezdte. Párizsban Anton Ažbe művésziskolájában tanult, majd 1904-ben Münchenbe utazott. 1905-ben a Nagybányán dolgozott.  A miskolci festők tárlatán 1905-ben mutatkozott be, ahol Kaffka Margit méltatta képeit.  Miskolcon Kaffka Margit körül csoportosuló művésztársaság tagja lett. Ekkor adta ki Ópium-álmok című kötetét. Ekkor vált neve országszerte ismertté. 1906-ban újra Münchenbe és Párizsba utazott ahol a Julian Akadémia hallgatója lett, ahol tanulhatott Jean-Paul Laurens és Lucien Simon-től. 1908-ban Budapestre költözött, és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál tanult szobrászatot. Kiállított Párizsban, majd 1910-ben a budapesti Művészházban tartott kiállítása is sikert hozott számára. 1910-ben Miskolcon is kiállított, a több mint száz alkotást bemutató tárlatot a Lévay József Közművelődési és Múzeum Egyesület rendezte. Az 1917-es, a Művészházban bemutatott Krisztus sírbatétele című festményével elnyerte Lánczy Leó 500 koronás díját.

Az Aiglon művésznevet használta alkotásain. Szoros kapcsolatban állt a századelő irodalmi életének szereplőivel, grafikai munkásságának nagy részét illusztrációk tették ki. Alkotói munkássága változatos technikkal teli: készített olajképeket, szén- és tusrajzokat, temperákat, pasztellképeket, karikatúrákat ismert barátairól és alkalmazott grafikai munkákat. Témái aktok,  portrék, önarcképek, tájképek, csendéletek, szimbolikus és bibliai témájú táblaképek. Stílusában a szecesszió, majd később az art deco felé fordult. Utolsó kiállítása 1943-ban volt. 1963-ban a miskolci Herman Ottó Múzeumnak ajándékozta számos festményét és grafikáját.