Életrajz
Darvas Árpád az 1950-es években indult generáció egyik legjelentősebb plakátművésze. Úttörő volt, aki új technikájával és stílusával megújította a plakátművészetet és elsőként honosította meg a pop art-ot Magyarországon. Darvas munkái egyedi és archetipikus minőségről árulkodnak.
Darvas 1944 és 1946 között az Iparművészeti Egyetemre járt, majd annak átszervezése után 1947 és 1951 között a Képzőművészeti Egyetemre. Szeretett mestere Konecsni György volt és osztálytársak vették körül, mint Ernyei, Máté, Zelenák és Zala.
Az 1950-es évek elejétől 1994-ig Darvas a MOKÉP-nél dolgozott, így a filmplakátok fontos szerepet kaptak életművében. 1963 és 1983 a Papp-csoport tagjaként részt vett kiállításaikon. Darvas az alkalmazott grafika minden területén tevékenykedett: étlapokon, céges arculatokon, vásárok és kiállítások tervezésén, szórólapokon dolgozott. Mindezek mellett pedig autonóm grafikával és festészettel is foglalkozott. 2004-től a Magyar Plakát Szövetség (MPT) tagja.
Darvas első korszakában azt az új festményszerű és expresszív plakátstílust alkalmazta, mely szocialista realizmust követte. Korai munkáiban figyelemre méltóak az ecsetvonások és olyan kifejező részletek, mint a Picasso-szerű rajzai. Az 1950-es évek erőteljes színeit megjelenítő filmplakátjai, melyeken a világos-sötét kontraszt dominál, a film noir világát idézik. Darvast erősen vonzzák az élénk és jellegzetes színek; a kiegészítő színeket is szívesen helyezi egymás mellé. A kortárs festészet és a populáris vizuális kultúra Darvas elsődleges művészi hatásai.
Darvas volt az egyik első művész Magyarországon, aki fotómontázst alkalmazott a plakáton. Ez a technika az 1960-as években vált népszerűvé. Az 1950-es évek végén Darvas munkáiban jelent meg egy másik technika is, a papír-kivágás, amely szintén a hatvanas években vált népszerűvé. Kompozíciói rendkívül dinamikusak az élénk színek használatának és azok erős kontrasztjainak köszönhetően. Darvas a kontrasztok erejét kamatoztatta a fotómontázs megtervezésénél, mely új jelentést adott a képek számára. Még akkor is alkalmazza ezt a hatást, amikor lemondott a fotók használatáról. Számos tervét színes ecsetfestékkel és papírmetszetekkel készítette el, amiket esetenként fotórészletekkel kombinált. Néhány kompozíciója Rauschenberg képeire emlékeztetnek.
Darvas olyan filmekhez készített kiemelkedő terveket, mint az 1961-es olasz Monte Cristo grófja. Remek plakátot tervezett Fellini „8 és ½”-jéhez, amelyet bár soha nem nyomtattak ki, a helyette megvalósult Görög Lajos terv is fantasztikus. Darvas tervei a huszadik század reklámozott film világát tükrözik.
Az 1960-as évek második felében ő volt az egyik első művész, aki az amerikai pop-art festészetet plakátművészetre alkalmazta. Míg az Egyesült Államokban a konzumerizmus kritikus válaszaként jelent meg a pop art, addig Magyarországon a vágyott „nyugati” világot szimbolizálta. Művészi eszközei tökéletesen illeszkednek a plakát műfajához: élénk, extrém színvilága figyelemre méltó, különösen friss, szép formákkal kombinálva. Darvas nagyon dekoratív, kézzel rajzolt betűkkel egészítette ki ezt a stílust. A képregények képi világát is bevezette a plakátművészetbe. Plakátjai valóban hasonlítanak Roy Lichtenstein művészetére, hiszen a raszteres pontokat mutatja a felületen, és karakterei is tipikus képregény-típusok, amelyeket egy akció közepén mutatnak be. Ez a képi világ tökéletesen passzolt a filmplakátokhoz, különösen az amerikai filmekhez. A képregényművészet hatása mellett az 1960-as évek pszichedelikus amerikai plakátjai is nagy hatást gyakoroltak Darvasra, így több színes, dekoratív posztert készített, gondosan megrajzolt betűkkel.
Az 1970-es években ezt a színes pop-art időszakot felváltotta a szürrealista plakátstílus, amely ceruzarajzokból és kevés színből állt. Az 1980-as évek elején Darvas a festészet felé fordult, és filmplakátsorozatot készített olajfestési technikával. A szürrealista érzékenysége azonban megmarad, és továbbra is rendkívül szokatlan részleteket kevert (például állatfejű férfiak stb.). Western filmplakátjai erős festői hajlamot mutatnak.
