Életrajz
Csontváry Kosztka Tivadar magyar festőművész. A modern magyar festészet egyik legfontosabb mestere. Munkássága egészen egyedi, fejezete a magyar művészet történetének. Magányos festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Eredetileg patikusként dolgozott, de festői tehetséget érezve magában, huszonhét évesen egy vízió hatására elhatározta, hogy festőművész lesz. Ezt követően gyógyszerészi pályája mellett tudatosan készült rá, hogy festőművészként dolgozhasson, és ennek egzisztenciális feltételeit is megteremtse. Münchenben, Hollósy Simon festőiskolájában tanult 1894-től. Ezt követően Karlsruhéba ment, 1896-ban pedig Párizsban a Julian Akadémián képezte tovább magát. Már ekkor hosszú tanulmányutakat tett, Svájcban, Itáliában, Dalmáciában festett.
Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott. Mindenütt azt a "nagy motívumot" kereste, amelyet életműve alapjának tekintett volna. 1907-ben Párizsban állította ki gigantikus méretű vásznait, s Budapesten is volt bemutatója, de festészetének jelentőségét csak jóval halála után ismerték fel. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétikus allűrjei is hozzájárultak. Művészetének tanulmányozásához fontos adalékot jelentenek főként az 1910-es években készült naplójegyzetei, visszaemlékezései és vallási-filozófiai témájú elmélkedései. Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de egyik, elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Magát a „Napút festők” közé sorolta. Megismerését nehezítette az is, hogy képeit megtartotta. Örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon.