Életrajz
Czimra Gyula (Budapest, 1901. január 3. – Budapest, 1966. július 16.) a 20. századi magyar festészet egyik legegyénibb hangú, legkülönösebb habitusú alakja volt.
A gyakran „rákoshegyi remeteként” is emlegetett művész magányos, zárkózott életet élt, és alkotásait a letisztult, fényben úszó formák és a jellegzetes, árnyékok nélküli ábrázolásmód jellemzi.
Eredetileg a Ganz gyárban tanult lakatosmesterséget, majd műszaki rajzolóként dolgozott, miközben az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamaira járt.
1923-ban Párizsba utazott, ahol Lucien Simon tanítványa lett. Később itthon Paizs Goebel Jenővel is együtt dolgozott.
Képeit rendkívüli egyszerűség, mély líra, valamint szigorú szerkesztettség jellemzi. Enteriőrjei, csendéletei és önarcképei geometrikus tisztaságúak, műveiben a tárgyak szinte lebegnek a ragyogó, tiszta színfelületeken.
Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban, a Rákospalota Múzeumban és a Kiscell Múzeumban is.
A Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású életmű-kiállítást szentelt munkásságának Árnyék nélkül címmel.
