Életrajz
Peterdi Gábor magyar-amerikai festőművész. Első mesterei Rudnay Gyula, Katona Nándor és Bálint Rezső voltak. 1929 nyarán a Kecskeméti Művésztelepen alkotott, kis ideig Szőnyi István műtermében is tanult. Az Ernst Múzeum igazgatója egyéni kiállításra hívta, 15 évesen. Ezután ösztöndíjjal Rómában, az Accademia de Belle Artin tanult tovább, festményeiért megkapta a Prix de Rome-ot. 1932-ben Párizsba költözött, ahol Viera da Silva és Szenes Árpád ajánlásával jutott S. W. Hayter Ateliers 17 stúdiójába. Bekerült a párizsi társasági életbe, megismerkedett Chagall-lal, Miróval, Alexander Calderrel, Giacomettivel és Max Ernsttel. Kezdetben posztimpresszionista és expresszionista képeket festett, majd 1938-ban Jeanne Bucher galériájában absztrakt művekkel jelentkezett. Az 1937-es párizsi világkiállításon Jean Lurçat-val közösen elkészített faliképei díjat nyertek. 1939-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba.
A második világháborúban harcolt, a normandiai partraszállás, a koncentrációs táborok borzalmas látványa sokáig kísértettek rajzainak, metszeteinek témáiként. Nyomatkészítést tanít 1948–1952 között a New York-i Brooklyn Museum Art School, 1952–1960 között a Hunter College, 1960–1987 között a Yale Egyetem tanáraként. Printmaking: methodes old and new című könyvét képzőművészeti tankönyvként használják. Az USA-ban kétszáz körüli egyéni kiállítása volt. Olajfestményei, akvarelljei, fekete-fehér és színes, általában nagyméretű metszetei a realizmus és az absztrakt között ingadozva dolgozzák fel a vidéki táj, a természet látványát.
