Életrajz
Patkó Károly 1895-ben született Budapesten. Tanulmányait is itt végezte, majd a Képzőművészeti Főiskolán előbb rajztanár szakon, majd 1914-től Réti István osztályában tanult. 1913 és 1914 nyarán a nagybányai művésztelepen képezte magát, 1922-1923-ban a grafikai tanszék továbbképzős növendéke volt. Plasztikus, egész alakos, aktos kompozíciókkal jelentkezett. Az első világháború után Berény Róbert városmajori műtermében festett Aba Novák Vilmossal és Korb Erzsébettel. 1923-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság római ösztöndíját. Tanulmányutat tett Olaszországba és Párizsba, a húszas évek közepén Nagybányán és Felsőbányán festett, gyakran Aba-Novákkal együtt. Az 1920-as évek közepén nyaranként Aba-Novák Vilmossal, Bánk Ernővel Felsőbányán festettek. 1927 és 1928 nyarán Igalra mentek festeni.
1927-től rendszeresen szerepelt a KUT és a Munkácsy Céh kiállításain. 1929-1932 között Rómában járt a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként. Ebben az időszakban kezdte anyagkísérleteit temperafestékkel, majd át is tért erre a technikára. Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István az első világháború után megjelenő klasszicizáló nemzedék vezéralakjai, a Római Iskola legfontosabb mesterei. A római iskola az olasz neoklasszicizmus, a novecento művészetének magyar változata. A Patkó által Olaszországban elsajátított temperatechnikát, később Aba-Novák Vilmos is átvette tőle, és nagy sikerrel alkalmazta. Patkó kiváló rézkarcoló volt, alkotásai a műfaj kiemelkedő hazai alkotásai. 1922-ben a Belvederében, 1923-ban a Helikonban, 1924-ben, 1927-ben és 1932-ben az Ernst Múzeumban szerepeltek képei kollektív kiállításokon. Számos képe került magántulajdonba és a Magyar Nemzeti Galériába is.
