Életrajz
Cserepes István festő, grafikus, szobrász és ötvösművész volt. Impresszionista, finom hangulatú képeket festett, melyeken munkásábrázolásokat, csendéleteket, vonatokat és balatoni tájakat örökített meg.
Munkásosztályból származott, vidéken járt általános iskolába, majd Baján egy kovácsműhelyben kezdett el dolgozni. Innen került fel Budapestre fűtőmunkásként, esténként Podolini Volkman festőiskoláját látogatta. 1926-ban egy barátja biztatására jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol mestere, Csók István tandíjmentességet szerzett neki. Cserepes azonban kevesebb, mint két év után otthagyta az iskolát.
Festményeinek témaválasztását főiskolai mesterének követése határozta meg. Festészete mégis olyan, sajátos világot teremtett, melyet a munkásosztályhoz tartozása magyarázhat. Iskolai évei után rajzolt a Népszavának és címlapot metszett az Ifjú Szocialista című lapnak. Miután a Szinyei Társaság felfigyelt kivételes tehetségére a Nemzeti Szalonban, 1929-ben a Fiatalok díjával, „Kitüntető elismeréssel” jutalmazta bemutatott műveit. Derkovits Gyula barátjaként ezután még bátrabban küzdött tökéletesedésért, művészete kiteljesítéséért, szűkös anyagi körülmények között is. 1929-ben Iványi-Grünwald Bélával és Rudnay Gyulával, 1930-ban Bernáth Auréllal és Márffy Ödönnel állított ki az Ernst Múzeumban. 1931-ben állami ösztöndíjjal Párizsban alkotott, ahol borongós, szürke palettája kiszínesedett. 1935-ben elnyerte a Pasztell-díjat, valamint 1937-ben a párizsi, 1939-ben pedig a New York-i világkiállításokon díjjal és oklevéllel tüntették ki műveit. 1940-ben elnyerte a Szinyei Társaság díját. 1931-tól a nyolcadik kerületi József utca 37-ben lakott, melynek udvarán műtermek voltak kialakítva. Az épületben olyan híres festők és szobrászok alkottak az évtizedek alatt, mint Maróti Géza, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Gerzson Pál, Martsa István. Utolsó datált képei 1943-ban, a Balaton mellett születtek.1944 márciusában, néhány nappal a német megszállás előtt, a Műbarát kiállítási helyiségében mutatta be plasztikai munkásságát. Művei a munkások életét, a proletárok helyzetét, a művész szocialista világnézetét reprezentálták melyeket a hivatalos kultúrpolitikusok lázítónak ítéltek meg.
A háború alatt nézetei miatt üldözötté vált. Egy ideig Szentendrén tartózkodott, majd mikor innen menekülnie kellett, Derkovits felesége lakhatást ajánlott neki Rákoscsabán. Az üldözött Cserepes nem akart senkit veszélynek kitenni, és visszatért Pestre, a József utcába. A szobájában zsidókat és szökött katonákat bújtatott. 1944 decemberében, amikor a nyilasok a szökött katonákra vadásztak a házban, a házmester tanúsága szerint kijött az udvarra, és nyílt szóval becsmérelte a nyilas módszereket. 1944. december 18-án elfogták, agyonlőtték, és holttestét a Dunába dobták. Azok, akiket bújtatott, életben maradtak.
1960-ban a Nemzeti Galéria és a Műcsarnok Cserepes emlékkiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Cserepes István munkássága a magyar nép kultúrájának progresszív és elsüllyeszthetetlen értéke. Világnézetét és művészi formanyelvét Csók István és Derkovits Gyula határozta meg.
