Életrajz
Boromisza Tibor magyar festőművész volt. A nagybányai művésztelepen kezdte tanulmányait 1904-ben Ferenczy Károlynál. Később bejárta Rómát, Párizst, Münchent. Boromisza olyan erős elhivatottságot érzett a festés irányában, hogy feladta érte katonatiszti pályáját. Magyarország számos táját bejárta, sokat festett, 1906-tól már több gyűjteményes kiállítása volt Budapesten és vidéken. 1906-ban és 1914-ben a Könyves Kálmán Szalonban volt képkiállítása, 1907-ben a MIÉNK körében állított ki, 1909-től a Művészházban és a Belvedere-ben, 1928-ban a Nemzeti Szalonban.
Boromisza Nagybányán a neósok közé tartozott, élesen szembeszállt az idősebb mesterekkel, ezért kiközösítették, s emiatt elhagyta Nagybányát. 1918-ig Szatmárnémetiben élt és alkotott, az első világháború után Budapesten telepedett le, 1945-től 1953-ig Keszthelyen élt, majd 1954-től haláláig Szentendrén.
1927 körül a Hortobágyon a szilaj pásztorélet jellegzetes alakjait festette. 1933-ban megindította az Eke c. illusztrált folyóiratot, mely parasztírásokat és parasztokról készült képeket közölt. A Függetlenség kritikusaként is működött. Élete utolsó éveiben Szentendrén működött, ott érte a halál.