Uitz Béla

1887 - 1972

Életrajz

Magyar festő és grafikus, a magyar aktivizmus egyik legfontosabb alakja. Később sógora, Kassák Lajos döntő befolyással volt pályájára. Először lakatos, majd bátya anyagi támogatásával 1907-ben beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára, ahol díszítő festő szakon kezdte meg tanulmányait. Feichtinger J. György volt mestere, akire fél évszázad távlatából is szívesen emlékezett vissza. Tőle tanulta meg a freskótechnikát, amelynek alapos szakmai ismeretére Uitz egész életében büszke volt. Itt kezdődött Nemes-Lampérth Józsefhez fűződő szoros barátsága is, ami később – az akadémiai szellemmel ellentétben –, felszabadító erőként hatott Uitzra. 1908-tól járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Balló Ede és Ferenczy Károly a mestere. A képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan, a főiskolán megélhetésből modellkedett is. Az utolsó évben már nem iratkozott be a Főiskolára, helyette az Epreskertet látogatta inkább, ahol nemcsak művészete, hanem élete is új irányba fordult. Megismerkedett Kassák Terézzal, 1912 után - Nemes-Lampérth nyomán - kialakította konstruktív-expresszionista stílusát, amellyel iskolát teremtett. Első nagy sikere 1914-ben volt az Ifjú Művészek Egyesületének kiállításán, ahol az állam és Nemes Marcell valamennyi kiállított képét megvásárolta. Megfordult a Kecskeméti művésztelepen, majd 1915-től A Tett, majd a MA köréhez csatlakozott, részt vett utóbbi azonos nevű folyóiratának szerkesztésében. 

 

 

Rézkarcaival 1916-ban elnyerte a San Franciscó-i nemzetközi kiállítás aranyérmét. Goya, a reneszánsz freskófestészet, Cézanne és a kubisták, a német expresszionisták, Picasso és a magyar Nyolcak hatottak művészetére. A Magyar Tanácsköztársaság alatt a proletár tanműhely igazgatója volt. A kommün bukása után bebörtönözték, majd emigrációba kényszerült. Bécsben tovább szerkesztette Kassákkal a Ma c. folyóiratot, de hatalmas viták után Komját Aladárral kivált a Körből, és megalapították az Egység című folyóiratot. 

 

 

1916-tól alkotói ereje teljében volt Uitz Béla. 1920-ban Bécsben a Freie Bewegung helyiségében rendeztek műveiből kiállítást, 1923-ban az Österreichisches Museumban. 1921 és 1922-ben Moszkvába utazott, majd Bécsbe visszatérve elkészítette a híres 14 rézkarcból álló sorozatát, a General Ludd-lapokat. 1924 és 1926 között Párizsban lakott, ahol Martel álnéven mutatta be műveit. Főként a Francia Kommunista Párt látta el megrendelésekkel, akiknek grafikákat, plakátokat csinált. Ekkor jelent meg a Contre la guerre impérialiste című albuma Marcel Cachin előszavával. Párizsban két alkalommal a Clarté Szalonban volt gyűjteményes kiállítása.

 

 

1926-ban Moszkvába utazott, ahol műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek 1928-ban, és kinevezték a Moszkvai Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1930-ban a szovjet kormánytól „érdemes művész” kitüntetést kapott. Ezután öt éven át volt a Forradalmi Festők Nemzetközi Irodájának titkára. 1936 és 1938 között Kirgízia fővárosában, Frunzében alkotott.  1938-ban koncepciós pert indítottak ellene, letartóztatták, bebörtönözték, másfél év múlva azonban kiengedték, mert nagy szükség volt dekorációs készségére és szervező erejére. A Szovjetek Palotájában az ülésterem teljes dekorációjának elkészítésére kapott megbízást egy nyolc tagú festőkollektívával együtt, de az erre a munkára vonatkozó megbízást hamarosan visszavonták. 1948-ban, Moszkva 800 éves fennállása alkalmából elkészítette a Kropotkin tér hatalmas pannóját (42x8 m), amelyen a város jövendő látképét örökítette meg. 

 

 

Uitznak számos nemzetközi kiállítása volt. A Magyar Nemzeti Galéria 1968-ban rendezett nagy gyűjteményes tárlatot műveiből. Uitz 1970-ben tért haza végleg Budapestre. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, magyar vidéki múzeumokban, a bécsi Albertinában, a firenzei Pitti-palota galériájában, több moszkvai múzeumban és a szentpétervári Ermitázsban is.

Related artworks

Önarckép (Around 1920)

Uitz Béla

1,500 USD