Életrajz
Tizenötévesen Rippl-Rónai József tanítványa. 1924-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Csók István növendéke volt. A 20-as évek magyar avantgárd művészetének egyik fontos alakja. 1925-ben Kepes György és Korniss Dezső társaságában megalapították a progresszív fiatalok csoportját, amelyhez később Schubert Ernő, Hegedüs Béla és Vajda Lajos is csatlakozott. Részt vett a Kassák Lajos szerkesztette Munka című folyóirat munkájában, rajzait DOR néven jegyezte. Főleg a konstruktivizmus és a szürrealizmus egyidejű hatásáról tanúskodó, alkalmanként fotómontázzsal ötvözött képeivel hívta fel magára a figyelmet. 1929-ben, Csók István tanácsára elhagyta az egyre inkább jobbra tolódó Magyarországot, Párizsban telepedett le, ahol egy ideig Littmann Frigyes szobrásszal osztozott közös műtermen.
A festészet mellett a filmkészítés is érdekelni kezdte. 1930-ban Lazare Meerson díszlettervező asszisztense lett, és még ugyanabban az évben rajzolóként részt vett René Clair Párizsi háztetők alatt című filmjének készítésében. Megismerkedése Jacques Prévert-rel 1930-ban egy örök barátság és egy termékeny munkakapcsolat kezdetét jelentette. Marcel Carné, Jacques Prévert és ~ közös munkájából számos nagysikerű film született. (Furcsa dráma, 1937; Ködös utak, 1938; Mire megvirrad, 1939; Éjszakai látogatók, 1942; Szerelmek városa, 1943-44). Díszletei és jelmezei által különleges érzékkel tudott stílust, színt, hangulatot varázsolni a filmekhez. Rajzai, festményei nemcsak egyszerűen filmekhez készített tervek, hanem egy jó festő valódi képzőművészeti alkotásai. Tehetsége a tengeren túlon is ismertté tette, és több éven át Hollywoodban dolgozott, olyan nagy művészekkel, mint Orson Welles, Billy Wider, vagy John Huston. 1960-ban a Legénylakás díszletéért Oscar-díjat kapott. Nevéhez fűződik többek között a Szereti ön Brahmsot? (1960), az Irma, Te édes (1962) és a Fedora (1977) díszlettervezése is. 1975-ban visszatért Európába, ahol haláláig kiemelkedő filmek sorában közreműködött. Háromszor nyerte el a francia filmművészet legnagyobb elismerését, a César-díjat: Monsieur Klein (1976), Don Giovanni (1978), Subway (1984). Makettjeiből, díszletterveiből, rajzaiból, festményeiből és fotóiból több kiállítást is rendeztek. Idős korában gyakran kérték fel művészeti tanácsadónak, ami lehetővé tette számára, hogy haláláig dolgozzon. A tengerparti kis falu, Ohonville temetőjében nyugszik, ugyanott, ahol barátja, Jacques Prévert.
