Életrajz
Lesznai Anna Moscovitz Amália néven született, későbbi vezetéknevét egy, a körtvélyesi családi birtokhoz közel eső falu – Leszna – neve után vette fel. Az Anna nevet csak művésznévként használta. 1872-ben vásárlás útján került Körtvélyes a család birtokába, ahol a tavaszi és nyári hónapokat töltötték.
Gyerekként (Körtvélyesen) parasztasszonyoktól tanult hímezni, majd iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten és Párizsban. Korai versei unokatestvére, Hatvany Lajos közvetítésével a Nyugatban jelentek meg. Első kötetét Ady Endre méltatta, ő pedig néhány első kiadású Ady-kötet címlapját tervezte meg. Ady mellett Kaffka Margit, Balázs Béla és Lukács György is Lesznai Anna baráti köréhez tartozott. Három házassága volt. 17 évesen férjhez ment Garay Károlyhoz, akitől első gyermekük születése után elvált. Lesznai 1913 és 1918 között Jászi Oszkár felesége volt, két gyermekük született: György és András. 1919-től Bécsben élt. Később Gergely Tibor grafikus, festővel házasodott össze.
A mindenkori vágyott „teljes életet” maradéktalanul csupán a múltban, a gyermekkor tündéri kisvilágában találta meg. A szülői ház biztonsága, a körtvélyesi kert idillikus békéje egykor megóvta attól, hogy a valóság kegyetlenebb arculatával is meg kelljen ismerkednie. Különös álomvilágban telt ifjúsága, s erre a világra mindig erős nosztalgiával emlékezett. A világ elemi harmóniáját kereste a múltban, s úgy vélte, hogy ezt az elveszített harmóniát már csak a mindenséggel azonosulva szerezheti vissza. A szerelmi extázis vagy a természet dolgaiban való misztikus elvegyülés ennek a személyiséget feloldó azonosulásnak volt az eszköze.
Hímzései, illusztrációi és írói alkotásai a magyar szecesszió stílusában születtek. A kehely, a váza vagy a virágtartó Lesznai korai hímzésterveinek uralkodó motívumai. Ezek az összetartói a kompozíciónak, amelyek összekötik az elemeket (virágokat, gyümölcsöket, stilizált formákat, állatornamenseket).
A Nyolcak művészeti csoport külsős tagjaként 1911-ben a csoport tárlatán folklorisztikus ornamentikájú textíliákkal szerepelt. Részt vett a Tanácsköztársaság művészetpedagógiai terveinek kidolgozásában, ezért menekülni kényszerült, Bécsben telepedett le, ahonnan csak 1930-ban tért haza. Művészetében a korai virágornamentikát felváltották a húszas évekbeli falusi életképek, keleti motívumok, akvarellek. A mesélő falusi életképek periódusa Lesznai naplóbejegyzése szerint 1927-ig tartott. 1932-ben az Ernst Múzeumban csoportkiállításon vett részt. Az ugyanebben az évben megjelent Berény Róbert-írás a falu vizuális mesemondójaként tekint Lesznai Annára, aki a primer emberi cselekedetekhez, élményekhez és érzelmekhez a legegyszerűbb formákat választotta ki. A KÚT (Képzőművészek Új Társasága) 1934-es és 1937-es kiállításán szintén e tematikához tartozó munkáit állította ki. 1938-ban, az Ernst Múzeumbeli kiállítás katalógusához írott vallomásában munkássága mély lelki gyökereiről számol be.
Lesznai a harmincas években folytatott először gyakorlati pedagógiai munkásságot. Orbán Dezső Atelier nevű iskolájában és tervezőirodájában iparművészeti tervezést tanított. 1939-ben harnadik férjével Gergely Tiborral együtt hajóra szállt, és az Egyesült Államokban telepedett le, haláláig New Yorkban élt. Bár 1965-ben és 1966-ban Magyarországra látogatott, Körtvélyesre sohasem tért vissza. Amerikába utazásuknak apropója egy előadássorozatra szóló meghívás: Lesznai 1939 nyarán az ohiobeli Sanduskyban művészeti kurzust és nyilvános előadásokat tartott a magyar művészetről. Remek pedagógiai érzékét bizonyítja, hogy egymás után kapta a meghívásokat előadássorozatok, szemináriumok vezetésére, 1939–1942-ben a Boston melletti Cambridge Wellesley College-ában, 1942-ben a Newarki Tanítók College-ában tanított, 1948-ban pedig előadást tartott általános és középiskolai tanároknak a tervezés művészetéről és gyakorlatáról a New York-i Lawrence Street School művészeti műhelyében.
Lesznai a mesét tartotta világszemlélete legfontosabb kifejezőeszközének. Hagyatékában – közismert művein kívül – közel másfél száz mese, mesevázlat, ezernyi rajz, skicc maradt fent. Míg kortársai arról vitatkoztak, vajon költőként vagy képzőművészként jelentősebb-e, az utókor elsősorban meseíróként, illusztrátorként ismerhette meg – elsősorban az 1978-ban A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban címen publikált, valamint az 1981-ben megjelent Lesznai-Képeskönyvnek köszönhetően
