Életrajz
Festő. 1946-tól Martyn Ferencnél tanult. 1952-58 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Mesterei: Bencze László és Szőnyi István. A 60-as évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció jelentős alakja, az IPARTERV-csoport és a Budapesti Műhely tagja. A Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után fedezi fel a kortárs absztrakt művészetet, korai képeivel gyerekkori mestere, Martyn Ferenc festői világát folytatja.
Pályáján jelentős fordulópont az 1962-1963-as olaszországi tartózkodás. Ekkortájt készült Zsilettrajzainak lendületes, kusza kalligráfiái a 60-as évek közepén fokozatosan átvezetnek nagy gesztusfestészeti képeihez (Számozott képek), amelyeknek erős vörös-narancs-fekete koloritja felváltja a korábbi képek sötét tónusú monokrómiáját. 1966-ban kezd díszlettervezéssel foglalkozni (Peter Weiss: A vizsgálat, Nemzeti Színház), színházi munkái fontos szerepet játszanak tér- és tárgyformáló tevékenységében. 1967-ben fedezte fel a balatonudvari temető szív alakú sírköveit, amelyek hosszú időre festészetének központi motívumává váltak. 1969 körül művészetében vászondomborítás és textilapplikációk formájában a plasztikus alakítás jelent meg. A kezdetben festetlen műveket fokozatosan elborítja Keserü 70-es évekre jellemző koloritja: a geometrikus mustrákba rendezett szivárványszínek, majd az azokat kiegészítő semleges emberi testszín árnyalatai.
1971-től sokszorosított grafikákat készít, amelyeken a sírkőmotívum jellegzetes hullámvonallá alakított formáját variálja (Képződő tér). 1975-től 1979-ig a Budapesti Műhely tagja. 1974-ben kapta első monumentális megbízását, amelyet azóta több másik követett. 1982-től kezdődően új optikai problémák foglalkoztatják: a lecsukott szem recehártyáján megjelenő utóképek.
1983-tól a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán tanít, 1990-ben a pécsi Képzőművészeti Mesteriskola megalapításán kezdett dolgozni, amelynek 1991 óta professzora, 1995-től a Képzőművészeti doktori (DLA) program vezetője. 1986-ban vendégtanár a Cergy Pontoise-i (FR) Képzőművészeti Főiskolán, 1988-ban részt vett a szöuli Művészeti Olimpián.
A 80-as évek második felében készült műveken ismét feltűnnek korábbi alkotói korszakainak motívumai: a kalligrafikus gesztusok, a vászondomborítások és a szivárványszínek. Legutóbbi művein egymás mellett élnek az időben egymástól távoleső formák, színek és mozdulatok.
Munkái olyan fontos gyűjteményekben találhatók, mint a Centre Pompidou Paris, Metropolitan New York.
