Életrajz
A Magyar Iparművészeti Főiskola, díszítő festő szakjának növendéke 1956-1961 között, tanárai: Miháltz Pál, Z. Gács György, Szentiványi Lajos, mesterének Kassák Lajost tekinti. Tanulmányutak: 1960: Szovjetunió, 1965: Egyiptom, 1969: Bécs, Bázel, Párizs, London, Nürnberg, [Kassák Lajos özvegyével]; 1974-től a Budapesti Műhely egyik alapító tagja; 1976: a győri fémszobrász alkotótelep és szimpózium egyik alapítója. 1976-1988: a Józsefvárosi Kiállítóterem és a szerencsi nyári szabadiskola művészeti vezetője; 1985-1996 között Max Billel és Victor Vasarelyvel tartott munkakapcsolatot. 1985: Munkácsy-díj; 2008: Kossuth-díj, a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt.
A 60-as évek második felére kialakuló egyéni stílusa főként a geometrikus tradíciókból, a konstruktivizmus művészetszemléletéből építkezik. Műveire hatással van az op-art, a minimal art és az újgeometria programja is. Szellemi mestere Kassák Lajos, akinek műveiből Fajó 1965-ben a Fiatal Művészek Klubjában rendez kiállítást. Képeinek kompozíciós alapelve a redukció, mely a természeti formák geometriai alapformákra való leszűkítésén és e reduktív elemek variabilitásán alapul. Művein az egzakt formarendszer az alapszínekkel és azok variációival párosulva, harmonikus szín- és formavilágot, tiszta arányrendszert eredményez. A minimal art személytelen, modellező szemléletével ellentétben azonban művészete megőrzi empirikus gyökereit, a körből származó íves formavilág révén művein meghatározó szerepet játszik az érzékiség. Alkotói módszerének fontos részét képezi a sokszorosítás. Az olaj-vászon képek mellett a szerigráfia a steril, homogén felületek, a végleges színhangzás kialakításának és a műalkotás demokratizálásának az eszköze.
1971-ben Bak Imrével fogalmazzák meg a Stúdió ”66 kiállításon bemutatkozó és a volt Zuglói-kör művészeinek szellemiségéhez is kötődő, a korszak proresszív művészetét képviselő alkotók egy csoportjának programját. E manifesztum lényege művészi kísérleteik expanzionista szándékaiban, törekvéseik társadalmi integrálhatóságában rejlik. 1974-ben az említett művészeken kívül Fajó Keserü Ilonával, Mengyán Andrással és Hencze Tamással alakítja meg a grafikai szitanyomó “Műhelyt”, amely később Budapesti Műhely néven válik ismertté.
Fajó plasztikai világa szoros rokonságot mutat festészetével. Szobrai valójában a kétdimenziós felületen kidolgozott elvek térbeli megvalósulásai. A vásznakon, szitanyomatokon megjelenő geometriai alapformákból: a körből, a négyzetből, a háromszögből alakítja ki saját szobrászati formavilágát. A 60-as években főként hajtogatott papírkivágásokat készít, a későbbiekben a szobrok alapanyagát és a megmunkálás technikáit ~ alapvetően a mű gondolatiságával összefüggően, szerves módon alkalmazza. A Magvető Kiadó Gyorsuló idő sorozatának borítóterveit ~ készítette.