Életrajz
Felsőfokú tanulmányait Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte 1926 és 1933 között. Mestere Benkhard Ágost volt. 1937-38-ban a Római iskola ösztöndíjával Olaszországba ment. Az 1940-es évek elején pár évet szülőföldjén, Kolozsvárt és Székelyvarságon alkotott. 1946-48 között a francia kormány ösztöndíjasaként Franciaországba jutott ki tanulmányútra, amelyet később több évben is megismételt, egy-egy alkalommal néhány hónapos utat tett (1960, 1962, 1967, 1972). Többször megfordult a nagybányai örökséget is áthagyományozó Miskolci Művésztelepen. 1950-52 között restaurátori tevékenységet folytatott a magyarországi Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának munkatársaként. 1955 és 1968 közt Tihanyban, 1968-tól haláláig Kőszegen élt és alkotott.
Festményeit a korai időszakban a lírai realizmus jellemezte, az 1960-as évektől a lírai alaphang mellett motívumkincse, motívumegyüttesei gazdagabbá váltak, térbeli ritmusokkal, ritmusképletekkel jelentkezett, fokozatosan felcsatlakozott a posztmodern és a lírai absztrakt vonulathoz. Folyamatosan megmérette magát mind egyéni, mind csoportos kiállításokon. 1945-ig a KÉVE, a Nemzeti Szalon, a Szinyei Merse Pál Társaság és a KÚT kiállításain szerepelt. 1948 után származása miatt mellőzték, 1955-ben kizárták a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségéből, de 1957-től már rendszeresen részt vett a korban szokásos országos és csoportos kiállításokon, számos európai ország kiállításaira is eljutott.
Az Esti kocsikázás c. festménye hozta meg számára az első nagyobb sikert, e képet a KUT téli tárlatán 1935-ben állították ki. Az Erdélyben festett tájképei, erdei emberek életképei a Szinyei Merse Pál Társaság elismerését váltották ki, elnyerte a társaság nagydíját (1942). A párizsi művészvilággal való találkozása a modern festészeti irányzatok felé terelte érdeklődését, a multikulturális világváros nem volt idegen az Erdélyből származó festőnek.
A könyvillusztrálásnak is kiváló mestere volt, a magyar- és a világirodalom számos klasszikusának kötetét díszíti az ő tollrajz és gouache illusztrációsorozata, köztük Áprily Lajos: Jelentés a völgyből. (Budapest, 1965.); Babits Mihály: Halálfiai. (Budapest, 1972.); François Villon: Összes versei. (Budapest, 1979.); Thomas Mann: Válogatott elbeszélések. (Budapest, 1974.)
Magyar- és külföldi klasszikus drámák előadásaihoz tervezett színházi díszleteket, köztük John Osborne: A komédiás. (Katona József Színház, Budapest, 1958.); Arthur Miller: Pillantás a hídról. (Petőfi Színház, Veszprém, 1961.); Szigligeti Ede: Liliomfi (Petőfi Színház, Veszprém, 1961.); Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok. (Nemzeti Színház, Miskolc, 1966.); Németh László: Az írás ördöge. (Nemzeti Színház, Szeged, 1970.); Sarkadi Imre: Kőműves Kelemen. (Petőfi Színház, Veszprém, 1974.)
