Életrajz
Festő, kritikus, Munkácsy-díjas (1959). Előbb az Iparrajziskolába járt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1923-1928 között Glatz Oszkár és Vaszary János tanítványa volt. 1925-től szerepeltek képei kiállításokon. Tagja volt az 1924-ben megalakult Képzőművészek Új Társaságának (KUT), majd az UME-nek (Új Művészek Egyesülete). Az illegális KMP-vel együttműködő montázs-csoportban dolgozott, amely mozgósító röpcédulákat készített, fotómontázs és sokszorosító grafikai illusztrációkkal. Egyik alapító tagja volt az 1934-ben alakult Szocialista Képzőművészek Csoportjának. A gyárvárosok, szegénynegyedek atmoszféráját idézte fel képein.
1938-ban Finnországba ment, majd Svédországban telepedett le mint emigráns. Itt élt 1947-ig. Lassan hírnevet szerzett magának. Számos kiállításon szerepelt. Képeit eleinte komor hangulat, majd egyre fokozódó színgazdagság jellemezte. 1948-ban tért haza, itthon aktívan bekapcsolódott a művészeti közéletbe. A Szabad Nép kritikusaként dolgozott (1948 — 50), majd 1950-től tanára, ill. ig.-ja lett a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolájának. Tíz esztendeig volt a Képzőművészeti Alap festőlektora.
Az ötvenes évek közepétől a Balaton meghatározó motívummá vált művészetében. Balatonudvari műtermében festette a természet inspirálta képeit. Első gyűjteményes kiállítását 1930-ban rendezte Kovács Ákos szalonjában, majd 1947-ben a Magy. Képzőművészek Szabad Szervezetében Svédo.-ban készült képeit mutatta be. 1948-ban a Fővárosi Népművelési Központban, 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1969-ben a Csók Galériában volt kollektív tárlata. Emlékkiállítását 1976-ban a Csontváry-teremben rendezték meg. Képeit őrzi az MNG és a stockholmi Nemzeti Múz. A Magy. Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Magy. Képzőművészek Szövetségének alapító tagja volt.
