Életrajz
Tizennégy éves korában szerepelt először kiállításon, mégpedig egy csendélettel a Nemzeti Szalonban. Az Iparművészeti Iskolában kezdte tanulmányait 1907-ben, ezután a párizsi Julian Akadémia növendéke volt, majd Münchenben Hollósy Simonnál, ezt követően pedig Nagybányán tanult. További mesterei Margittay Tihamér és Böhm János voltak. Többször járt Olaszországban Gulácsy Lajossal, amelynek emlékeit grafikái őrzik (Veronában fontos összeesküvés készül; A kitagadott marquis utolsó levelét irja; A nyomorúság bohócai; Egy veronai asszony emléke). Egy interjúja szerint ezidőben festett egy 5 cm²-es, gyufaskatulya-nagyságú képet (V. Károly felveszi Ticián ecsetjét), amely szerepelt is a Gulácsyval rendezett első közös kiállításukon 1909-ben az Uránia-műkereskedelemben, ezután még két ízben mutatták be együtt munkáikat. Felesége De Satta Anna Ludmilla volt, akit 1913. október 29-én Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül. Gyermekei Dezső és András.
A következő egy évtizedben nehezen élt meg, polgári munkákból kellett felnntartania magát. A fordulat 1921-ben jött el, amikor felkereste Keleti Arthur, hogy verseskönyvének illusztrátora legyen. Az elkészült bibliofil kiadás nem csak hazai, de külföldi elismeréseket is hozott a két alkotó számára.1922-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját, majd még több külföldi és hazai díjat is. Illusztrációkat készített a Divina Commediához és a Nagyidai cigányokhoz is. Rajzait többek között Móricz Zsigmond, Tersánszky J. Jenő, Petri Mór és Karl May könyveiben, illetve Benedek Elek mesegyűjteményeiben is megtalálhatjuk. Az angol Studio c. művészeti folyóirat négyoldalas cikk jelent meg Fáy Dezső festőművész munkásságáról, két munkájának kíséretében 1926-ban.
Új munkáiban a két világháború közötti magyar képzőművészetre jelentős hatást gyakoroló kortárs olasz művészet formai megoldásai dominálnak. 1923 augusztusától Firenzében élt (újból négy évet töltve, saját költségén, Itáliában). Rajzai, festményei a realista jegyek, illetve a novecento klasszicizáló reneszánsz felfogásának felerősödését mutatják, de a címadás még gyakran Gulácsyéra utal vissza (Emlékezés egy firenzei délutánra, 1923). Általában geometrikus formákká egyszerűsített tájelemekből építkezik. Számos bibliai témájú munkájának figuraformálása is ehhez a formarendhez igazodik. E késői művek azt mutatják, hogy Fáy részben megmaradt az 1909 körüli Gulácsy-művek témakörénél, de már nem követte a szürrealizmus és futurizmus határára érkező mestert. A két világháború között készült művei szegényeket, szerencsétlen sorsúakat örökítenek meg. Festményeit és grafikáit a realista látásmód mellett az expresszív-dekoratív elemek összefonódása jellemzi.
