Aratók (1910-es évek)

Az Iparművészeti Iskola növendéke volt. Majd a müncheni, ezt követően a párizsi képzőművészeti akadémia hallgatója lett. Beutazta Olasz-, Német- és Franciaországot, ezalatt főleg templomfestészettel foglalkozott. Hazatérése után a budapesti Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályának tanára lett. Az I. világháború idején 1915-ben orosz hadifogságba került. Eleinte a krasznojarszki játékgyár művészeti vezetőjeként, majd 1917 után Moszkvában a grafikai szakiskolák szervezőjeként tovább folytathatta művészi tevékenységét. 1920-ban hazatért, és 1921—1925 között a miskolci művésztelep vezetője és tanára. 1935-től az Iparművészeti Isk. textilszakosztályának vezetője. 1946-ban nyugalomba vonult. Elsősorban illusztrcióiról lett ismert, de szinte minden iparművészeti műfajban (fém művesség, üvegfestés, textil- és gobelin tervezés, hímzés, bútorkészítés, kerámia) dolgozott és sikereket ért el. Kiváló mechanikus; textilgéptalálmánya általánosan elismert lett.

Muhits tanította a formák térbeliségének és színértékeinek a lehető legegyszerűbb eszközökkel való visszaadását, a síkszerű foltban látást, a térben látást, valamint az ékítményes rajzot az Iparművészeti Iskolában. Az összefoglalásnak ez a módszere a részletektől való elvonatkoztatásra és a fokozatosan gazdagított forma kialakítására jellemzi Muhits szecessziós és magyar ízű munkáit. Az Aratók hímzéstervnek készült, Muhits könnyedén tudja a síkokkal, irányokkal, vonalvezetéssel és a színhasználattal tükrözni a parasztok ritmikus mozgását. A kompozíción egyetlen egyenes vonal nincsen, amely szecessziós jellegzetesség, ugyanakkor Muhits nem részletezi a formákat, hanem inkább foltokból építkezik, ami már inkább a nabis-k és Rippl-Rónai hatásáról tanúskodik, a rikító komplementer színek pedig Van Gogh mezőit és parasztokat ábrázoló képeit juttathatják az eszünkbe.