Szecesszió
(1901 - 1921)
Aláírás
Jelezve jobbra lent
Bibliográfia
Reprodukálva:
Zichy István Münchenben, Párizsban és Nagybányán folytatott képzőművészeti tanulmányokat. Élete első felében több kiállításon szerepelt képeivel. Később figyelme a magyar őstörténet kérdései felé fordult. 1931-ben egyetemi magántanárrá képesítették. 1934–1944 között az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója és a Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt. Tanulmányaiban rendszeresen felhasználta a néprajz eredményeit. Munkássága ösztönzően hatott az őstörténeti kérdések iránt érdeklődő kortárs etnográfusokra.
Zichy 1904 telén kezdett a gödöllői művésztelepre járni. A művésztelep tagjai a népművészetet a művészi elvek legtisztább, leghamonikusabb értékeként tisztelték, és a vidéket járva, az ősi források után kutatva a nemzeti művészet létrehozásán fáradoztak. A most látható Játékok (1909) a Gödöllőiek - Szentendreiek c. tanulmánykötetben (Studia Comitatensia 10. 1982) még Undi Mariskának tulajdonították. "Kis Horváth László hívta fel figyelmemet Zichy szerzőségére, noha az a monogramból is szembetűnő (ZI 09 XI). A lap nyilván azért került Undi Máriához, mert egy applikált terítőn játszódó jelenetet ábrázol, és ilyen terítőkét Undi is készített. A jelenet szereplői pedig játékfigurák, s úgy Undi mint más gödöllőiek (Juhász Árpád) is foglalkoztak gyermekjáték-tervezéssel, játékok ábrázolásával, a játékok világának megelevenítésével (Kriesch Laura). Zichy munkája tehát jellegzetesen gödöllői. Sajátossá egyéni szemlélete teszi: a (nyilván fából, mozgatható kézzel, lábbal készült) lovas játékkatonák konstrukciójának játékos kihangsúlyozása, a dekorativitás, a figurák bábjátékokhoz hasonló megelevenítéséből (párviadal), a háttér síkjába felsorakoztatott ólomkatonákból s a közöttük nyíló dísztribün nézőiből összeálló valóságos kis (színpad)-tér, Zichynek a tájjal, életképekkel, történelemmel, mítoszokkal már tapasztalt, itt a gyermekek világával való bensőséges azonosulása. Ezeken túlmenően feltűnő, ahogy Zichy a terítő kicsi, de a figurinekhez képest monumentális dekoratív körmotívumaiból egyszerre valóságos és mesebeli-absztrakt teret teremt" - írja Keserű Katalin Zichy István önéletírása elé című 1993-as tanulmányában.