Vízimalom Argenteuilben (1925 körül)

Medgyes László Budapesten és Párizsban végezte tanulmányait. Majd Svájcban, Olaszországban és Franciaországban élt és dolgozott. A Magyar Művészet 1926/2. számában hosszú cikket szenteltek Medgyes László művészetének, festményei, díszlettervei társaságában. George Valdemar az alábbit írja Medgyes húszas évek második felében történő stílusváltozásáról: "Palettája új színekkel gazdagodik. A barna, a fehér és a fekete helyébe vörös, türkizkék és zöld színek lépnek. Faktúrája vaskosabbá válik. Eléri az olajfestés mesterségének azt a megértését, mely azelőtt hiányzott benne. Az Anemonák (1924) hajlékony szárai, áttetsző szirmai pasztózusan (en pleine pate) vannak
festve. Hóborította hegycsúcsoktól körülzárt svájci tájképei, népies ábrázolások módjára festett zöldelő rétjei, a Palacehoteleknek, e modern várkastélyoknak parkjában elterülő tenniszpályákra nyíló lelátások, mindezek inspirációjának rendkívüli sokoldalúságáról tanúskodnak. Végül párisi látképeinek sorozata — először kiállítva Devambeznél 1925-ben — fejlődésének újabb korszakát jelzi. ezt, ahol a forma feloldódik a színben, mely megtöri és magával ragadja a vonalas szerkezetet. A felszabadult szín határozza meg a kép ritmusát".

A fent látható kép Párizs északnyugati elővárosában, Argenteulben festette Medgyes 1925 körül. Az életteli zöldek, a rajzosság egyszerre juttathatják eszünkbe a régi rajzolt képeslapokat, valamint Maurice Utrillo festményeit, aki maga is megörökítette a francia malmokat.